Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

8U Pénzügyi jog. A fent idézett jogszabályszöveg második bekezdésében pedig a „melléklet gyanánt" szavakat csak a szabályszöveg első bekezdésével egybevetve lehet helyesen értelmezni, amely előbbi bekezdés azt a főszabályt tartalmazza, hogy a felek készítette másolatok mellékelése a mellékleti illetékkötelezettséget vonja maga után. Ez alól való kivételként következik ugyanis a kérdéses rendelkezés arról, hogy a feltételesen illetékmentes levél másolatának mellékelése azonban okirati illetékkötelezettséget keletkeztet. Ebben a kapcsolatban a „másolat gyanánt" szavaknak nem lehet olyan értelmet adni, hogy azok a másolat illetékkötelezettségének föltétele lennének. Nemcsak azért, mert az ismertetett mondatban a „melléklet gyanánt" szavakon nincs az a hangsúly, amely az előbbi bekezdésben a „mellékeltetnek" szón van, hanem főképen abból az okból, mert nyilvánvaló, hogy a kérdéses jogszabály a feltételesen illetékmentes levelek másolatainak illetékkötelessé válása tekintetében azt kívánta kidomborítani, ami a kereskedelmi levelezést illetően már az illetékdíjjegyzék 59. tételének 5. pontjából következik, hogy nevezetesen a feltételes illetékmentességet a levél másolatának használása is megszünteti, mert a másolat használása is: felhasználása a levelezésnek. E részben tehát az ezúttal vizsgált jogszabály az illetékdíjjegyzék 59. tételének 5. pontját magyarázza és pedig a „mellékletként való csatolásnak", mint a felhasználás egyik módozatának esetére vonatkozóan, de amely magyarázatnak megfelelő jogi helyzet természetesen ép úgy fennáll akkor is, ha a levelezésnek a másolat útján való felhasználása, más módozat szerint, közelebbről, a másolatnak a periratban való beleszövegezésével következik be. Természetes azonban az is, hogy részleges másolatnak felhasználása, csak a megfelelő tartalmi részlet alapján megállapítható mérv erejéig vonhatja maga után az illetékkötelezettséget. Ezeknek megfelelő értelemben kellett tehát a kérdés felől megállapodni. (294. számú jogegységi megállapodás. — 1937. jún. — Pod. 1937. évi 3. f. 74.) 300. 111. díjj. 70. tét. — Ha az ügyvédi meghatalmazást tartalmazó okiratban díjazás van kikötve, az az ill. díjj. 70. tétele értelmében ugyanolyan illeték alá esik, mint az önálló munkavállalási szerződés. Ezért az illetékért az okiratot elfogadó ügyvéd is egyetemlegesen felelős. (Kb. 12.495/1036. P. sz. — M. K. LV. évf. 10.) 301. 111. szab. 1. §. A. 3. pont. — Ha a jogügylet létrejöttének bizonyítására kiállított okiratot csak az egyik fél állította is ki, a megkötött jogügyletre meghatározott illetéket az ill. szab. 1. §. A. 3. pontja értelmében akkor is meg kell fizetni, ha az ügylet csak okirat kiállítása esetében esik illeték alá, (Kb. 6783/1935. P. sz. — M. K. LIV. évf. 45.)