Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

30 Pénzügyi jog. zottat mint kimérőt nem tart. Tehát az árusítást csak vagy ő maga személyesen, vagy családtagja, vagy állandó gazdasági (szöllészeti vagy pincészeti) alkalmazottja, vagy végül háztartási alkalmazottja végezheti. Ily esetekben az üzletszerűség fennforgására még abból sem lehet következtetni, ha a szöllőbirtokos az épület külsején, amelyben az árusítás történik, cégért vagy más megjelölést alkalmaz. Kb. Sem jogi, sem bíráskodási gyakorlati szempontok nem kívánják azt, hogy a 179. számú jogegységi megállapodás az ott kimondott elv tekintetében megváltoztassák, az csupán egy vonatkozásban igényel tisztázást, helyesebben kiegészítést. Nevezetesen mind a pénzügyi hatóságoknál, mind a közigazgatási bíróság joggyakorlatában is bizonyos ingadozás állott elő abban a tekintetben, hogy mely esetekben állapíttassák meg a termelői borárusítás üzletszerűsége, illetve, hogy ennek ismérvei miben állanak? Ugyanis a pénzügyi hatóságok az üzletszerűséget egyes esetekben méltányossági indokokból a legenyhébben, más esetekben pedig a legszigorúbban értelmezték, amiből kifolyólag az előbbi esetekben a kincstár jogos anyagi érdekei szenvedtek sérelmet, az utóbbi esetekben pedig a termelők jogos érdekei károsodtak. Maga a bírósági joggyakorlat sem volt e részben egységes. Ez utóbbi okból vált szükségessé az, hogy a bíróság jogegységi megállapodásban pontosan megállapítsa azokat az ismérveket, amelyek az üzletszerűség fogalmát meghatározzák. A rendelkező részben megállapított ismérvek arra az elvre vannak alapítva, hogy az őstermelő ne legyen megterhelve általános kereseti adóval azon a határon belül, amíg ő a saját termeivényének értékesítését még nem a kereskedő módján és eszközeivel végzi. Minthogy pedig a kereseti adókötelezettség ott kezdődik, ahol a földadókötelezettség végződik s így a szöllőbirtokos földadóval nem érintett kereseti tevékenységéből származó jövedelmének az általános kereseti adó alapjául kell szolgálnia, ebből folyik az a követelmény, hogy az üzletszerűség jellegével folytatott borárusítás esetében az általános kereseti adó tárgya az a jövedelemtöbblet kell, hogy legyen, amely egyrészt az őstermelő nem üzletszerű árusítási módjának, másrészt a borkereskedő üzletszerű árusítási módjának eredménye közt, mint különbözet, az utóbbi előnyére jelentkezik. (282. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1936. évi 3. f. 23.) 65. K. H. Ö. — A kir. közjegyző nyugdíjjárulékbefizetése a kereseti adó alapjából nem vonható le. (Kb. 2018/1936. P. sz. — M. K. LV. évf. 3.) 66. K. H. Ö. — Minthogy minden helyhez kötött foglalkozás után abban a községben kell kereseti adót fizetni, ahol azt folytatják: a földbirtokos, ha terményeit üzletszerűen más községben