Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

264 Személyi és családi jog. hosszabbított kiskorúság már teljesen független az életkortól és kizárólag a bírói ítéleten alapszik. Az a körülmény, hogy a kiskorúság meghosszabbításának megszüntetése a kiskorúságát meghosszabbított nő házassága esetében is csak bírói úton és jogerős ítélettel történhetik, az 1874. évi XXIIÍ. törvénycikk 2. igában foglalt jogszabályon mit sem változtat, mert ily esetben a bírói eljárás már nem terjeszkedhetik ki arra, hogy a kiskorúság meghosszabbításának alapjául szolgáló okok fennforognak-e vagy sem. hanem csak a házasságkötés tényének és ezzel kapcsolatban a teljeskorúság beállásának megállapítására szorítkozhatik. Erre az eljárásra azért van szükség, mert a Pp. 718. g-a értelmében a kiskorúságot egyebek között a telekkönyvben fel kell jegyeztetni és közhírré kell tenni, hogy mindenkivel szemben hatályos legyen. Ennek a telekkönyvi feljegyzésnek törlése a meghosszabbított kiskorúságnak a megkötött házassággal elért teljeskorúság folytán beállott megszűnése esetében is csak bírói ítélet alapján történhetik és csak a bírói ítélet közhírré tételével (Pp. 717. §. utolsó bekezdése) válik a megszüntetés mindenkivel szemben joghatályossá. Mindezeknél fogva a fellebbezési bíróság jogi döntése az anyagi jogszabálynak megfelel, miért is a felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani és a Pp. 508. és 543. §§-ai alapján az okozott felülvizsgálati eljárási költség viselésére kötelezni kellett. Az ügygondnoki díj 10%-a tárgyában tett rendelkezés a 1050/1932. M. E. számú rendelet 2. §-án alapszik. (1937. ápr. 21. — P. III. 6351/1936.) 674. Mt. 18. §., 1877: XX. t.-c. 28. §. b) és c) pont. — Gyen geelméjűség miatt gondnokság elrendelése esetében tékozlás jelentősége. K. A törvényszéki orvosszakértő véleménye szerint az alperes aggkori elmegyengeségben szenved és e miatt vagyonának kezelésére képtelen. Ez a szakvélemény a keresethez csatolt tiszti orvosi véleménnyel ellentétben nincs, amennyiben mindkét vélemény lényegében ugyanazokat a kóros tüneteket állapította meg az alperesnél és mindkettő szerint az alperes vagyonának kezelésére képtelen. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács meghall gatására irányuló alperesi bizonyítási indítványt mellőzte. Helyesen állapította meg tehát a fellebbezési bíróság a törvényszéki orvosszakértő véleménye alapján, hogy az alperessel szemben az 1877. évi XX. törvénycikk 28. §. b) pontjának esete fennforog, ehhez képest a hivatkozott törvényhely alapján gondnokság alá helyezését jogszabálysértés nélkül rendelte el. Ami az idézett törvénycikk c) pontját illeti, a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tények a tékozlás fogalmát kimerítik ugyan, ennek dacára a c) pont alapján való gondnokság alá helyezést a m. kir. Kúria mellőzte, mert a b) pont fennforgása esetében ezeknek a körülményeknek önálló jelentőségük nincs, azok csak mint a vagyonkezelésre való képtelenség megnyilvánulásai, vagyis a b) pont egyik tényálladéki elemeként jelentkeznek. (1936. jún. 12. — P. III. 765/1936.)