Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Bevezető szabályok. 671—672. 261 tásra ajánlott ama tényállításokkal szemben, hogy az örökhagyó csak látogatóba jött Budapestre, se letelepülésének a megengedése, se pedig magyar állampolgárságának az elnyerése iránt nem folyamodott, — alkalmasak-e az alperes által bizonyítandó tények annak a megállapítására, hogy az örökhagyó Magyarországon akart maradni és itt letelepedett és nem csak látogatás céljából volt itt. Ugyancsak a per érdemére tartozik azoknak a lépéseknek a megtétele is, amelyek annak a megismeréséhez tartoznak, hogy az alperes által állított jogszabály valóban fennáll-e vagy sem. Mindebből következik, hogy az alperes keresete megfelel a Pp. 563 §. II. pontjában foglalt rendelkezéseknek. Nem járt el tehát az idézett, valamint a Pp. 506. §-ában foglalt jogszabály ellenére a fellebbezési bíróság, amidőn a perújítást megengedte és az ügyet tárgyalás végett az elsőbírósághoz visszautasította. A felpereseknek ezzel kapcsolatos felülvizsgálati kérelme tehát alaptalan. (1936. okt. 28. — P. III. 2491/1936.) 672. Viszonosság kérdésének vizsgálata. — Nőtartás kérdése csehszlovák—magyar viszonylatban. — A viszonosság kér dése csak akkor ügydöntő és csak akkor vizsgálandó, ha azok az államok, amelyeknek a peresfelek állampolgárai, egymással a peres kérdésben nem állanak szerződéses viszonyban. K. A fellebbezési bíróság az ítélet indokaiban felhozott tények alap ján megállapította, hogy a felperesnő csehszlovák állampolgár, amit a most nevezett a felülvizsgálati eljárásban már nem is tett vitássá. E ténnyel kapcsolatban a fellebbezési bíróság az 1930: XVII. t.c. IV. fejezet 10. cikke alapján a felperesnő kereseti jogosultságát a végleges tartás tekintetében megállapította. Az alperes ezt a megállapítást azon az alapon, hogy ez a megállapítás a viszonosság igazolása nélkül nem helytálló, sikerrel nem támadhatja. (... Mint a fejben ...) A fellebbezési bíróság a felhívott törvénycikkbe foglalt nemzetközi egyezmény tartalmát helyesen hívta föl és eszerint a tartásdíj fizetésére kötelezett ugyanazon feltételek szerint köteles teljesíteni, amelyek hasonló kötelmekre irányadók akkor, ha a hitelező ugyanabban az államban lakik, ahol az adós lakhelye van — vagyis olybá veendő, mintha a felperesnő is Magyarországon laknék. A fenti szerződéses állapot mellett további indokra szükség nincs ugyan, de az alperes támadására való figyelemmel a m. kir. Kúria utal arra is. hogy a m. kir. igazságügyi miniszter a 39.221/1922. sz. értesítésében közölte, hogy a tartásdíjak érvényesíthetése kérdésében Magyarország és Cseh-Szlovákia között viszonosság áll fenn. (1937. márc. 18. — P. III. 5929/1936.)