Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

258 Magánjog. A perben többször említeti az ;i nemzetközi egyezmény azonban, melj Németország és Románia között Berlinben 1928. évi november hó 10-én jött létre, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a kereseti követelés átértékelésének kérdésére is vonatkoznék: azt pedig, hogy ezt a kérdést Németország és Románia között létrejött egyéb nemzetközi egyezmény szabályozná, a peres felek fel sem hozták. A 7984/1924. M. E. számú rendelettel közzétett az a nemzetközi egyezmény pedig, amely a régi osztrák vagy magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában Magyarország és Románia között Bukarestben 1924. évi április hó 16. napján jött létre, önként érthetőié^, de az egyezmény II. fejezetének 6. cikkében foglalt rendelkezésnél fogva sem alkalmazható a jelen esetben, ahol román adóstól (III. r. alperestől) nem magyar hitelező követel fizetést. Az A.) jelű szerződésben nincs olyan rendelkezés, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a felek a kirovó és a lerovó pénznem romlásával mái- előre számot vetettek volna és hogy ehhez képest az átértékelés kérdését szerződésileg előre szabályozták volna. Ilyen megállapodás és az átértékelés kérdését rendező nemzetközi egyezmény hiányában pedig az a kérdés merül fel. hogy a kereseti követelés tekintetében az átértékelés megengedhetöségének kérdését melyik állam jogszabálya alapján kell eldönteni, nevezetesen a német törvények alapján-e, amint ezt a per mostani szakában a felperes állítja, avagy a magyar jogszabályok alapján, miként ezt III. rendű alperes a mostani perszakban vitatja. . (Mint a fejben ...) Ehhez képest előtérbe lép az a kérdés, hogy III. rendű alperes a keresetűé^ igényelt fizetést hol tartozott volna teljesíteni. Az általános jogszabály szerint erészben elsősorban a szerződő felek megegyezése az irányadó, ha ezek a teljesítés helyében akár kifejezetten, akár hallgatólag nyilvánított egyező akarattal megállapodtak. A m. kir. Kúria az A) jelű szerződés értelmezése iitján megállapítja, hogy a szerződő felek akarata. — az ügylet létrejötte idején — egyezően arra irányult, hogy III. r. alperes a keresetileg igényelt fizetést Budapesten teljesítse. A vételár fizetésének módja és helye tekintetében ugyanis a vevők az A) jelű szerződés 1. pontjában. — annak most már nem vitás értelme szerint. — arra vállaltak kötelezettséget, hogy a vételárat, ha azt leiben ki nem fizetnék. Budapesten koronára átszámítva, — koronában fogják megfizetni. Abból, hogy a szerződő felek a fizetés módját az A) jelű szerződés 4. pontjának 2. bekezdésében is azonosan szabályozták, az következik, hogy mindkét esetben azonos volt az ügyleti akaratuk a fizetés helye tekintetében is. S minthogy a szerződés 1. pontjában vállalt fizetés helye gyanánt a szerződő felek. — nem vitásan. — Budapestet kötötték ki. az ügyletkö-