Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

14 Közigazgatási jog. 27. 1929: XXX. t.-c. 13. §. (8) bek. — E bekezdésben foglalt iskolai képzettség fogalma alá a bírói és ügyvédi vizsga nem vonható. Kb. Az 1929: XXX. t.-c. 34. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kisgyűlés tagjainak választására a törvény 28. §-a (13) és 13. §-a (8) bekezdéseinek rendelkezése irányadó. A 28. §. (13) bekezdésének megfelelően megtartott titkos szavazás rendén az érdekképviseletek által megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok közül dr. A. B. kir. közjegyző és a panaszos P. A. okleveles -építészmérnök egyformán 87—87 szavazatot kaptak s ezért a törvényhatósági bizottság elnöke a 13. §. (8) bekezdésére utalással magasabb képzettsége alapján dr. A. B. kir. közjegyzőt jelentette ki a törvényhatósági kisgyűlés megválasztott érdekképviseleti tagjául. Ez a kijelentés azonban nem felel meg a törvény rendelkezésének. Az 1929: XXX. t.-c. 13. §^a (8) bekezdésének e tekintetben irányadó rendelkezése ugyanis szavazategyenlőség esetében nem a magasabb képzettséggel, hanem a magasabb iskolai képzettséggel bírónak juttatja a sorrendi elsőbbséget. E rendelkezés alapján tehát nyilvánvaló, hogy bírói és ügyvédi vizsga ebben a tekintetben figyelembe nem jöhet, mert az, mint gyakorlati képesítés, kívül esik az iskolai képzettség keretén. Ennek a képesítésnek figyelmen kívül hagyása mellett pedig kétségtelen, hogy az itt kérdésben levő két érdekképviseleti tagnak főiskolai —, tehát egyenlő értékű iskolai képzettsége van. Kitűnik ez az 1929: XXX. t.-c. 9. §. (6) bekezdése 2. pontjának abból a rendelkezéséből, amely a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvételhez szükséges adó megállapításánál a kétszeres számítás kedvezményének megadására valamely főiskolán szerzett és a magyar államban érvényes oklevelet vagy államvizsgálati bizonyítványt szab meg feltételül, a rendelkezés híven idézett szövege szerint tehát az oklevél és a bizonyítvány között nem tesz különbséget, tehát azokat ebből a szempontból egyenlő értékűeknek fogadja el. Ezt a rendelkezést kell irányadóul venni a most megvizsgált kérdésben is, mert a jogviszony célja és tartalma szerint az előbb tárgyalttal belső lényegében azonos s ezenkívül a doktori oklevél a jogi gyakorlati pályák egy részén (ügyvéd, bíró, kir. közjegyző) a minősítés törvényes kelléke lévén, a mérnöki oklevélnél magasabb iskolai végzettséget nem jelent. A kifejtettek okszerű következményeként tehát a panasznak helyet adva, az 1929: XXX. t.-c. 13. §-a (8) bekezdésének már idézett rendelkezése alapján a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1936. márc. 31. — 2202/1936. K. sz. — 1578. E. H. — Kod. 1936. évi 3. f. 102.) 28. 1929: XXX. t.-c. 22. §. (2) bek. 7. pont. — Törvényhatósági tisztviselőnek nemcsak a nyugdíjazása, hanem ellátása mértékének megállapítása is a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik. (Kb. 4756/1935. K. sz. — 1541. E. H. — Kod. 1936. évi 4. f. 108.)