Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

256 Magánjog. a levélre a gyermeknek nem is válaszolt, ami arra mutat, hogy az alperes^ a felperes előtt továbbra se fedte fel a hollétét. A tanári kinevezésnek a magyar hivatalos lapban való közzétételéből és a budapesti rádióban való szereplésből, valamint a magyar napilapok által közölt hangversenyhirekből nem okvetlen értesült a külföldön lakó felperes az alperes hollétéről, ezeknek nincs minden németországi lakos előtt olyan publicitásuk, amelyből következtetés volna vonható a németországi lakós felperes értesülésére. Elfogadható tehát, hogy a felperes előtt az alperes budapesti címe L.-nak 1934. október 12-én kelt F/16, alatti leveléből vált ismertté, amelyet L. a felperes fiához válaszként intézett. L. e levélben nem tesz említést arról, hogy már előzőleg is közölte felperessel az alperes budapesti címét., s ez is adat amellett, hogy a felperes e levél érkezése előtt nem tudott az alperes budapesti címéről. A keresetet felperes 1935. július 5-én adta be. Ezekből nyilvánvaló, hogy a felperes terhére a követelés érvényesítése tekintetében nincs olyan késedelem, melyből okszerűen arra lehetne következtetni, hogy azért nem lépett fel perrel éveken át az alperes ellen, mert lemondott a követelésről. Nincs súlya annak, hogy az alperes tagadta, hogy a felperes gyermeke tőle származik, sem annak, hogy a német bírósági ítélet a kiskorúsága idején kelt, mert az alperes nem is állítja, hogy ezen ítélet ellen nagykorúságában perújítással élt volna, ellenkezően a per adataiból kitűnik, hogy az 1885. december 12-én született s így a 24. életévének 1909. december 12-én történt elérte után nagykorúvá lett alperes az 1914. március 6-án kelt F/24, és az 1919. november 27-én kelt F/6, alatti, fent máiismertetett leveleiben az önként vállalt és az ítéletben megítélt tartásdíj fizetésére nagykorúságában ígéretet tett. Miután pedig az F/19, alatti gyámhatósági tanúsítvány szerint az alperes által fizetett 320-10 márkán felül a gyermek tartását 16 éves korának betöltéséig a felperes sajátjából fedezte: fennáll a joga ahhoz, hogy az alperes helyett teljesített eltartásra fordított kiadásait az alperestől követelhesse. A kiadások összegét azonban a felperes nem bizonyította. A charlottenburgi gyámi hatóság arról szóló F/22, alatti tanúsítványa, hogy mily összegeket szokta tartásdíj tételekül megállapítani, nem közvetlen bizonyíték a felperes felmerült készkiadásaira. Ennek folytán a kir. Kúria a Pp. 271. §-a értelmében az összes körülmények figyelembevételével legjobb tudomása szerint állapította meg a megtérítendő összeget. Az alperes által megfizetett 320-10 márkával csupán 13 havi megítélt tartásdíj lett kiegyenlítve. Megfizetendő tehát a felperes által 179 hónapon át a gyermek 16-ik életévének betöltéséig nyújtott tartás költsége. Figyelemmel arra, hogy a gyermek a felperes társadalmi helyzetében s a hangsúlyozottan szűkös keresetéből nyert eltartást s hogy annak költ-