Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

226 Büntető jog. indított bűnvádi ügyekben járhat el és határozhat, következésképen a törvény többi, közöttük tehát a 9. §-ban — meghatározott bűncselekmények miatt emelt vád esetében sem nem járhat el. sem nem határozhat. (B. VII. 6997/1936.) A becsület védelméről szóló 1914: XLI. törvénycikk. 643. Bv. 1—2. §. — Az ugyanazon sajtóközleményben foglalt becsületsértő kifejezések különálló bűncselekmény tényálladékát nem valósítják meg, amennyiben azonban a használt kifejezések a valónak bizonyult tényéknél súlyosabb sértést tartalmaznak, az ilyen kifejezésekért a bűnösség becsületsértés címén megállapítható. K. Ami a vádlott által vitatott azt a körülményt illeti, hogy a rágalmazás az ugyanazon sajtóközleményben foglalt becsületsértést absorbeálja. ez csupán annyiban felel meg az e részben kialakult és állandóan követett joggyakorlatnak, hogy rágalmazás megállapítása esetén, az ugynezen sajtóközleményben foglalt becsületsértő kifejezések különálló bűncselekmény tényálladékát nem valósítják meg. ámde a bírói gyakorlat egységes abban is. hogy amennyiben a használt kifejezések a valónak bizonyult tényéknél súlyosabb sértést tartalmaznak, nincsen törvényi akadálya annak, hogy az ilyen kifejezésekért a bűnösség becsületsértés címéti meg legyen állapítható. Megfelel tehát a törvény rendelkezéseinek a másodbíróságnak az a döntése, amely a vádlott bűnösségét megállapította, de cselekményét feltűnően durva becsületsértés vétségének minősítette. Ami a vádlott panaszának a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított részét illeti, amely azonban helyesen ugyanazon szakasz 2. pontjára lett volna alapítandó (lásd 15. számú jogegységi döntvény i. ez a panaszrész azért alaptalan, mert a főmagánvádló. aki a sajtóközlemény megjelenését megelőző 1932. évi december hó 19-én megtartott tárgyaláson, mint vádlott szerepelt, ott előterjesztett védekezésében csupán az őt e minőségéből kifolyóan megillető jogokat gyakorolta, magatartása tehát jogellenesnek, kihívónak vagy botránytkeltönek nem tekinthető, éppen ezért a Bv. 18. §-ában megállapított kedvezmény alkalmazására nincsen törvényes alap. Ami végül a büntetés kiszabását illeti, a m. kir. Kúria vádlott javára, a helyesen felsorolt enyhítő körülményeken felül, további enyhítőként vette számba az eljárásnak a vádlott hibáján kívül való hosszú tartamát is. és az összeségükben mérlegelt enyhítő körülményeket annyira nyomatékosaknak ítélte, hogy a Btk. 92. ij-ának alkalmazását helyénvalónak látta, vagyis az. e részben használt panaszt is alaptalannak ítélte. Az alaptalanoknak felismert panaszokat tehát, a Bpn. 36. §-ához képest, elutasította. A költségre vonatkozó intézkedés, mint vádlott bűnösségének folyománya. — a Bp. 480. §-án alapul. (1936. dec. 2. — B. I. 4617/1936.) Megfelel a gyakorlatnak.