Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

166 Hatásköri Bíróság határozatai. zálogjog illeti meg a kibérelt helyiségben levő ingóságokra. A jelen esetben tehát a bérbeadónak biztosított jog az államkincstárra is átruháztatnék". Ebből pedig kétségtelen, hogy az 1920: XXIII. törvénycikknek a 1UÜ. §-ában foglalt és az 1923: VII. t.-c. 48. §-ának első bekezdésében, majd végül a jelenleg hatályos K. K. H. Ö. 59. §-ának első bekezdésében szószerint átvett és a második bekezdésben foglaltakkal idevonatkozóan kiegészített rendelkezésnek a célja az, hogy igénykereset indítása csak az ott meghatározott módon lefoglalt ingóságok, vagyis testi tárgyak, nem pedig követelések tekintetében zárassék ki. A kifejtettekből pedig, tekintettel arra is, hogy a K. K. H. Ö. 59. §-ának első bekezdésében foglalt kivételes — megszorító — rendelkezés kiterjesztőleg nem értelmezhető, következik, hogy az abban foglalt jogszabály követelés lefoglalása esetében nem alkalmazható s így igénykereset indítását, vagyis a rendes bírói út igénybevételét nem akadályozza. Az, hogy a lefoglalt követelésre harmadik személyt engedmény címén a foglaltatónál erősebb jog valójában megilleti-e, igényperre tartozó kérdés és annak eldöntése független attól, hogy a végrehajtási eljárásnál történt-e szabályellenesség vagy törvényellenesség. Nem forog fenn tehát a végrehajtási eljárás szabálytalanságának vagy törvényellenességének esete akkor, ha a végrehajtást foganatosító közeg, —• egyébként a K. K. H. Ö. rendelkezéseinek megfelelően, — olyan követelést foglal le, amelyre harmadik személyt esetleg olyan jog illethet meg, amely a m. kir. Kincstárnak a foglalással szerzett zálogjogát megelőzi, illetőleg a lefoglalt követelésből való kielégítését megakadályozza. Következőleg a jelen esetben a K. K. H. Ö. 46. §-ának, 98. §-ának, 101. §-a 2. a) pontjának és a 104. §-a 4. b) pontjának a közigazgatási hatóság, illetőleg végső fokon a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörét megállapító rendelkezése nem alkalmazható. Minthogy pedig a kifejtettekhez képest nincs (. . . mint a fejben . . .) fentebb idézett általános hatásköri szabály és az 1881: LX. t.-c. 100. §-a értelmében a rendes bíróság hivatott. (1937. máj. 10. — 1937. Hb. 11.) 588. 1881: LX. t.-c. 100. §., 600/1927. P. M. sz. r. (K. K. H. Ö.) 59. §. — Köztartozás miatt közadók behajtásának módjára lefoglalt követelésnek a zár alól feloldása iránti kérelem (igénykereset) elbírálására a rendes bíróság hivatott. Hb. A követelés, — mint az a jog, amelynél fogva a jogosult a kötelezettől, valamely szolgáltatást követelhet. — az általános magánjogi szabályok értelmében szerződéssel, jelesül engedménnyel átruházható. Az engedmény jogi hatása pedig az, hogy annakfolytán a jogosult személyében változás áll be olyképen, hogy az engedményes lép az engedményező helyébe. Az engedmény tehát jogutódlást eredményez, vagyis a követelés az engedményezőre nézve idegenné válik, annak rendelkezése alól ki van véve és az engedményesre száll át.