Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

146 Hatásköri Bíróság határozatai. rán lefoglalt követelésnek a zár alól feloldása iránti kérelem (igénykereset) elbírálását a rendes bíróság hatásköréből kiveszi és kifejezetten közigazgatási hatóság elé utalja. E kérdés eldöntésénél méltatás tárgyává teendő jogszabályként az 1927 :V. törvénycikkben kapott törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott, a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás (600/1927. P. M. sz. rendelet = K. K. H. ö.) 59. §-a jelentkezik, amely az első bekezdésében akként rendelkezik, hogy a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékosnál, illetőleg a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól feloldása iránt igénykeresetnek nincs helye, vagyis ilyen esetben a polgári bíróság jogsegélyét igénybe venni nem lehet, s amely szakasz e szabály alól kivételt csak a második bekezdésében felsorolt esetekben enged. Figyelembe veendő továbbá e kérdés eldöntésénél a Hatásköri Bíróságnak az az állandó gyakorlata, amely szerint a K. K. H. ö. fenti szabálya törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy mindazok az ingóságok, amelyeket a köztartozás miatt vezetett foglaláskor a hátralékosnál vagy annak a lakásán lefoglaltak, a hátralékos tulajdonában állanak. E vélelemmel szemben a Hatásköri Bíróság gyakorlata szerint ellenbizonyításnak nincs helye (praesumptio iuris et de iure). Ellenbizonyítás és így igénykereset is csak az 59. §. második bekezdésében felsorolt esetekben foghat helyet. Végül az a tény is figyelembe veendő, hogy a Hatásköri Bíróság ennélfogva olyan esetekből kifolyóan felmerült hatásköri összeütközés elbírálásánál, amikor a foglalást testi tárgyakra (bútorokra stb.) vezették, azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a pénzügyi hatóságok köztartozások miatt foganatosított végrehajtási eljárás során esetleg olyan helyiséget tekintenek a közadósénak, amely helyiség a valójában nem az övé és az ilyen helyiségben jogosulatlanul foglalást ezközölnek, úgy a végrehajtási eljárásnak olyan törvény-, illetőleg szabályellenessége forog fenn. amely miatt nem igénykereset indításának, hanem a K. K. H. ö. 98. §-a és 101. §-ának 2. a) pontja értelmében az ugyanott megjelölt közigazgatási hatóság, a 104. §. 4. b) pontja értelmében pedig végsőfokon a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye (1932. Hb. 63/4., 1934. Hb. 9/5., 1934. Hb. 19/8., 1935. Hb. 8/3.). Minthogy azonban a K. K. H. Ü. 59. §-a ingók lefoglalása esetéről rendelkezik s a Hatásköri Bíróság ismertetett gyakorlata és álláspontja is oly esetben alakult ki, amidőn a foglalás tárgya ingó dolog, tárgy volt, — a jelen esetben pedig követelést vettek foglalás alá, — ennélfogva a Hatásköri Bíróságnak tulajdonképen azt a kérdést kellett a jelen esetben eldöntenie, hogy a K. K. H. ö. 59. §-ának az igénykereset indítását, vagyis a rendes bírói út igénybevételét kizáró rendelkezése és az azzal kapcsolatban kifejlődött hatásköri bírósági gyakorlat alkalmazható-e olyan esetben is, amikor a foglalás tárgya követelés volt.