Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 161 Vallási ügyek. 586. « E köteles hagyomány juttatásának, elmulasztása esetén a hagyatékkal, illetőleg a végrendeleti örökösökkel vagy hagyományosokkal szemben támasztható igény azonban nem az egyházjogban gyökeredzik, hanem annak alapja az említett helytartótanácsi rendelet, illetőleg a legfelsőbb elhatározáson alapuló rendelkezés, mert az rendelte el, illetőleg adott engedélyt arra, hogy a vonatkozó egyházi statútumok megalkottassanak. A köteles hagyomány céljának és mérvének meghatározásánál tehát az egyházi hatóságok nem önálló jogkörben, hanem a kormányhatóság által átruházott hatáskörben járhatnak csak el, vagyis az idevonatkozó egyházi szabályozások kötelező ereje részben kormányhatósági rendelkezéseken, részben azok alapján az egyházi szabályozást elismerő állami joggyakorlaton alapul. Minthogy pedig a magánjog forrása nemcsak a szokásjog és törvény, hanem törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendelet is lehet, kétségtelen, hogy az ekként szabályozott magánjogi jogviszony nem válik közjogi jellegűvé az által, hogy annak szabályait a miniszter, tehát közigazgatási hatóság állapította meg. Azon az alapon ennélfogva, hogy a köteles hagyomány, mint halál esetére való szerzés mérvét — a kifejtettek szerint legfelsőbb elhatározáson alapuló, illetőleg kormányhatóságilag engedélyezett, vagyis átruházott hatáskörben — egyházi hatóságok jogosultak megállapítani, a köteles hagyomány iránti követelést közjogi természetűnek minősíteni nem lehet. De nem minősíthető közjogi természetűnek a köteles hagyomány iránti követelés azon az alapon sem. hogy a pap és az egyház között közjogi kapcsolat áll fenn. Igaz ugyan, hogy az örökhagyót a még életében terhelő és az elhalálozása tényétől függetlenül is érvényesíthető kötelmi jogi természetű kötelezettségek tekintetében az elhalálozás, illetőleg az öröklés folytán csak a kötelem alanyában ál be változás, míg a kötelem tárgya és jogi természete nem változik meg. A köteles hagyomány, mint a halál esetére való szerzés jogcímén alapuló igény azonban csak az örökhagyó elhalálozásának tényével, vagyis oly tény folytán nyilik meg, amely egyidejűleg az örökhagyó személyiségét és egyben az attól függően közte és az egyház között fennállott közjogi jogviszonyt is megszünteti és a köteles hagyomány iránti követelés csak az örökössel és a hagyományossal, mint az ebbeli minőségükben sem az örökhagyóval, sem pedig a köteles hagyományra jogosulttal közjogi jogviszonyban nem álló személyekkel szemben áll fenn és érvényesíthető. Ebből pedig következik, hogy a köteles hagyományra jogosult jogának megnyíltával csak az utóbbiakkal szemben kerül önálló és pedig öröklési vagyis magánjogi jogviszonyba. A pap és az egyház közötti jogviszony közjogi jellege tehát a köteles hagyományra jogosult és a végrendeleti juttatásban részesülők közötti jogviszonyra kihatással éppúgy nincsen, mint ahogy a pap és az egyház közötti, illetőleg az állam és alkalmazottai közötti közjogi jogviszony az egyDöntvénytár 1937. J \