Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

144 Hatáskört Bíróság határozatai. A most hivatkozott törvényes rendelkezések egybevetéséből pedig okszerűen következik, hogy az állandóan alkalmazott bírósági szakértő akkor, amikor adott esetben a bíróságtól nyert és vissza nem utasítható kirendelés alapján szakvéleményt ad, szakvéleményében foglalt nyilatkozata szempontjából hivatali alkalmaztatása körében hivatalos — közalkalmazotti — minőségben jár el s tehát ez a véleményező működése magángyakorlat folytatásának semmiesetre sem tekinthető. (1936. okt. 12. — 1936. Hb. 28.) 575. 1929-.XV. t.-c. 3. §. első bek. — A m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneit a katonai szolgálati jogviszonyukból, vagyis közjogi jogviszonyból kifolyólag az állam, illetőleg az alkalmazottai vétkességétől függetlenül ért baleset folytán bekövetkezett keresőképtelenség miatt előállott vagyoni hátránynak (vétlen kárnak) megtérítése iránt támasztható követelés, az említett katonai személyeket az 1929: XV. törvénycikk rendelkezései alapján megillető ellátás természetű igénnyel azonos, amelynek elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. A hatásköri összeütközésként bejelentett eset lényege abban áll, hogy egyfelől K. J. honvédet, — aki tényleges katonai szolgálatának tartama alatt egy bevonulás alkalmával vezényszóra a gépkocsiról leugorva, bokáját a gépkocsi porvédőjébe beütötte s az ekként keletkezett sérülése folytán kórházba, majd felülvizsgálat alá került, — a m. kir. honvéd vegyesdandár parancsnokság, mint katonai közigazgatási hatóság 3984./ Ko. leg. 1936. számú határozatával a nem tényleges viszonyba helyezte és kimondotta, hogy a nevezettnek ellátásra igénye nincs. Másfelől K. J. által a fenti baleset folytán őt ért kárnak a vétlen kártérítésre vonatkozó jogszabályok alapján való megtérítése iránt a m. kir. Kincstár alperes ellen indított perben a b.-i kir. törvényszék 9. P. 39.352/2/1935. szám alatt, illetőleg a b.-i kir. ítélőtábla P. II. 13.609/3/1935. szám alatt hozott s jogerőre emelkedett ítéletével az ügy elbírálására a rendes bíróság hatáskörét megállapította. Ilyen tényállás mellett a Hatásköri Bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a m. kir. sz. honvéd vegyesdandár parancsnokságnak a hivatkozott határozatával elbírált igény és a felperes által a rendes bíróság előtt érvényesített követelés tekintetében az ügyazonosság fennforog-e, annak ellenére, hogy a kereseti követelésének a megítélését a felperes kártérítés jogcímén kérte. A Hatásköri Bíróság az ügyazonosság fennforgását az alább kifejtettek alapján megállapította. A felperes a keresetében nem is állította, hogy az öt ért baleset és az annakfolytán előállott kára az alperes, illetőleg az alperes közegeinek vétkes cselekménye folytán következett be, hanem a kereseti követelését a vétlen kártétel szabályaira alapította. Az a baleset, illetőleg sérülés azonban, amelynek folytán a felperest a keresetében vitatott keresőképtelenség következtében előállott vagyoni