Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

2 Alkotmányjog. mert az a törvénnyel, kormányrendelettel, vagy törvényhatósági szabályrendelettel ellenkezik. A közigazgatási bíróság hatáskörét szabályozó ez a §. felhívja az 1886: XXII. t.-c. 28. §-át, amely szerint az olyan községi (m. városi) szabályrendelet, amely a törvénnyel, a kormány és törvényhatóság hatályban levő szabályrendeleteivel ellenkezik, vagy rendeltetésének meg nem felel, bármikor megsemmisíthető, illetve megsemmisítendő. A jelen esetben a m. kir. belügyminiszter S. megyei város 1932. évi költségvetésével kapcsolatban Z. vármegye alispánjához 71.130/1932. szám alatt intézett rendeletével arra utasította az alispánt, hogy hívja fel a város képviselőtestületét, hogy a közmüvek szabályrendelete annak a rendelkezésének hatályon kívül helyezését tegye megfontolás tárgyává, amely szerint az üzemi alkalmazottak járandósága után a nyugtabélyeget és a kereseti adót az üzem terhére számolják el, — mert a háztartás súlyos helyzetében méltánytalan, hogy ezek a költségek a közület terhére essenek. Az alispán ily irányú felhívása ellenére azonban a képviselőtestület akkép határozott, hogy a szabályrendelet szóban levő rendelkezésének hatályon kívül helyezésére nem hajlandó. Erre a vármegyei kisgyűlés a szabályrendelet idevonatkozó I. 28. és III. 20. §-ait — melyek szerint az üzemi tisztviselők és alkalmazottak fizetése és járandóságai utáni adók és illetékek a vállalat keretébe tartozó üzemek terheit képezik s ezeket a vállalat sajátjából fizeti — hatályon kívül helyezte. A kisgyűlés ezt az elhatározását a belügyminiszteri rendeletben foglaltakkal indokolta. Ez ellen a kisgyűlési határozat ellen irányul a város panasza. A fent közölt tényállásból kitűnik, hogy ebben az esetben a városi szabályrendelet (részleges) megsemmisítésének nem az az indoka, hogy az a törvénnyel, a kormány, vagy a vármegye szabályrendeletével ellenkezik. A felhívott belügyminiszteri rendelkezés ugyanis eseti intézkedés és nem jogszabály-jellegű, aminőt az 1886: XXII., illetve az 1896: XXVI. t.-c. fentidézett §-ai említenek. A megsemmisítés tisztán abból az okból történt, hogy a megsemmisített szabályrendeleti rendelkezés méltánytalan a közülettel szemben. Tehát a megsemmisítés méltányossági, célszerűségi tekintetből történt. Minthogy az érvényben levő községi (megyei városi) szabályrendelet megsemmisítése miatt az 1896: XXVI. t.c. 35. §. 1. pontja csak abban az esetben ad bírósági panaszjogot, ha ez a megsemmisítés abból az okból történt, hogy a szabályrendelet törvénnyel, a fenti értelemben vett kormányrendelettel vagy törvényhatósági szabályrendelettel ellenkezik: minthogy a közigazgatási bíróság hatásköre csak a kifejezetten és felsoroltán elébe utalt vitás kérdésekre terjed ki és a közigazgatási bírósági hatáskör kiterjesztőleg — az 1896: XXVI. t.-c. 19. §-a értelmében — még a joghasonlóság elve alapján sem értelmezhető; és minthogy a fent kifejtettek szerint nem a bíróság hatáskörébe utalt vitás kérdésről van szó, mert azt a kérdést, van-e kellő ok adott esetben a megyei város szabályrendeletének célszerűségi okból, méltá-