Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

120 Pénzügyi jog. miért is azokat, mint a javaslat indokolása kiemelte, továbbra is a rendes közszolgáltatások hatálya alatt kivánta meghagyni, és pedig az indokolás szerint különösen abból az okból, mert az üzletnek ennél a neménél a különös közszolgáltatás kirovása és behajtása igen sok nehézségbe ütköznék. Ilyenképen az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokat illetően az eredeti törvényjavaslatban nem volt sem megterhelő, sem mentesítő szabály. Az utóbbi fogadásoknak különös közszolgáltatással megterhelése, a pénzügyi bizottság javaslatára, azzal az indokolással került bele a törvénybe, hogy a lótenyésztés érdekében való erősebb közszolgáltatási megterhelést az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokra is ki kell terjeszteni, de tekintettel ennek az üzletnek természetére, a megterhelés csak külön illetékkel történhetik, amely, mint átalányösszeg, a kormány által a különféle versenyhelyek viszonyaihoz képest külön-külön meghatározandó mértékben állapítandó meg. Ezzel kapcsolatban az üzletszerű vagy nyilvános fogadásoknak az egyéb — a rendes közszolgáltatásokkal szemben való helyzetét illetően a pénzügyi bizottság rendelkezést nem javasolt és ennélfogva idevonatkozóan törvényi szabály nem is keletkezett. A törvény kialakulásának ez a menete világosan mutatja, hogy a 9. §. rendelkezései helyesen csak a 6. §-al hozhatók kapcsolatba, ellenben semmiképen nem a 7. §-al, amiből az a kettős következtetés folyik, hogy: egyrészt, szemben a panaszosok érvelésével, nem volt meg a lehetősége annak, hogy a gyakorlat a 9. §. rendelkezéseiből a 7. §. szabályozási területére bármit is kiterjesszen, másrészt, szemben a pénzügyi hatóság felfogásával, a 9. §. rendelkezéseinek a 7. §. szabályozási területére „a contrario" következtetést engedő ereje sem lehet. A vitás kérdés tehát a törvény 9. §-ának rendelkezéseitől független. De nincs a törvényben egyéb rendelkezés sem, amely olyan akaratot fejezne ki, hogy az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokat, a szóbanlévő külön illeték mellett, az általános szabályozásból folyó illetékkötelezettség párhuzamosan terhelje. Már a törvényhozói akarat ilyen irányú kifejezett nyilvánulásának a hiánya is azt hozná magával, hogy a fennforgó kérdésre nemmel kell válaszolni, mert az általános jogmagyarázati elv szerint, ha ugyanazon tényállás fölött az általános és különös jogszabály összetalálkozik, akkor nem együttalkalmazásnak van helye, hanem a különös jogszabály megelőzi az általánosat. Ezenfelül azonban a pénzügyi bizottság javaslatának fentemlített indokolásából kifejezetten is az vehető ki, hogy a törvényhozó a külön illetéket kizárólagos illetéknek szánta és nem célozta amellett az általános illetéknek párhuzamos alkalmazását, mert amikor a pénzügyi bizottság a külön illeték tételes kirovását és beszedését az eredeti törvényjavaslat indokolásával egyetértő nézetben olyan nehéz feladatnak látta, amelynek áthidalására a kormány mindenkori belátásától függő illetékátalányozást javasolt, ami azután törvénnyé is vált: nem tehető fel, hogy a pénzügyi bizottság, ugyanabban a viszonylatban, az általános illetékkötelezettség