Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Részesség. 446.—447. 177 misségi panaszok, — mivel vádlottak büntetése más alapon szabatott ki — tárgytalanná váltak. Az itélet egyéb rendelkezése a felhívott törvényihelyen alapul. Budapest, 1935. dec. 10. — B. II. 3999. szám. A kir, Kúria II. alatt közölt állásfoglalását nem tudom helyeselni. Az ú. n. részleges jogerőinek egyre szélesebb körre kiterjesztése s a felülvizsgálat körének egyre szűkebbre szorítása semmikép sem felel meg a legfőbb bíróság irányító szerepének, mellyel jogszabályaink a jogegység érdekéiben felruházták. 447. Btk. 69. §. 2. pont, 70. 74. §., Btk. 285. §. — I. Nem társtettesként, hanem önálló tettesként felelősek azok az elelítéltek, akik közül az egyik a Btk. 285. §-a második bekezdésének második tételében, a másik pedig a Btk. 285. §-a első bekezdésének első tételében meghatározott magzatelhajtást követte el. — II. Bűnsegéd fogalma. — A segítőnek akkor, amikor segít, tudnia kell, hogy az, akinek segít, bűncselekményt szándékozik elkövetni. — III. A nyereményvágy nem osztható személyes tulajdonság. K. A panaszok nem alaposak. K. Gy. vádlott javára enyhítő körülményül csak a büntetlen előélet szolgál, az azonban, egymagában olyan korú egyénnél, mint a vádlott, súlyosbító körülmény hiányában sem nyújt törvényes alapot a büntetésnek a Btk. 92, §-ának alkalmazásául való kivételes enyhítésére. A kir. ítélőtábla elmulasztotta megjegyezni, hogy a kir. törvényszék, az ítéletének rendelkező részében ugyan nem, de annak indokolásában P. Gy. és K. R, vádlottakat a mébmagzatellhaj tásban tettestársaknak mondja, pedig P. Gy. a Btk. 285. §. második bekezdésének második, míg K. R. a Btk. 285. §. első bekezdésének első tételébe ütköző büntettet követett el, a cselekményük tehát külön-külön más bűncselekmény törvényes fogalmát tölti be. Ily esetben pedig a közreműködők mindenike nem a másikának társaként, hanem külön tettesként felelős. Nem hagyhatta volna megjegyzés nélkül a kir. ítélőtábla azt sem, hogy a kir. törvényszók, Ítéletének indokolásában, felületes fogalmazással K. R, vádlott bűncselekményét is a Btk. 285. §. második bekezdésének második tétele szerint minősülőnek irja. És jóllehet N. J. vádlottra nézve a kir. törvényszék ítélete jogerőssé vált, a jogegység érdekében helyesen tette volna a kir. ítélőtábla, ha reámutatott volna arra a jogszabálysértésre, melyet a kir. törvényszék azáltal követett el, hogy ezt a vádlottat, mint bűnsegédet nem a Btk, 285. §. első bekezdésének első, hanem a imásodík bekezdés második tétellében ütköző bűncselekményben mondta ki bűnösnek, A segítőnek ugyanis, hogy bűnsegéddé váljék, akkor, mikor segít, tudnia kell, hogy az, akinek segít, bűncselekményt szándékozik elkövetni, N. J, vádlott azonban akkor, amikor a huga, K. R. vádlott öngyilko'Sisággal való fenyegetődzésének engedve, elvitte húgát P, Gy.-hez, Döntvénytár. 1936. 12