Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

160 Hatásköri Bíróság határozatai. A Hatásköri Bíróság az 1911. év óta — tehát több mint két évtizeden át — állandóan követett gyakorlatában, amely gyakorlat az 1911. Hb. 56., 1917. Hb, 28., 1918. Hb. 40., 1921. Hb. 60., 1922. Hb. 23., 1926. Hb. 21., 1928. Hb. 53., 1929. Hb. 5. és 1932. Hb. 61. számú határozatokban jutott kifejezésre, ismételten arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az állami tisztviselők nyugalomba helyezésének az 1912:LXV. t.-c. 120. §-a 3. bekezdésének g) pontjában megszabott vagylagos előfeltételei (korhatár, bizonyos szolgálati idő, szolgálatképtelenség, közszolgálati érdek) csak annak a közigazgatási jellegű kérdésinek az eldöntése szempontjából vannak kivéve a Közigazgatási Bíróság vizsgálatának köréből, hogy az alkalmazott a tényleges közszolgálat kötelékében továbbra is megtartassék-e, avagy a szolgálat alól felmentessék. Ha azonban — mint a jelen esetben is — a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és étben a helyzetben merül fel akár a nyugdíjigény jogosságának vagy összegszerűségének, akár a tényleges szolgálattal egybekötött illetményekre irányuló igény jogosultságának a kérdése, akkor a nyugalomba helyezés előfeltételeinek vizsgálata nem az említett közigazgatási szempontból jelentkezik, hanem csupán úgy, mint főkérdésként a Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett illetmény vagy nyugdíj iránti igénynek az igény jogossága, illetőleg összegszerűsége elbírálásától külön nem választható — és az 1896: XXVL t.-c. 17. §-ának második bekezdése értelmében ugyancsak a Közigazgatási Bíróság döntése alá (tartozó — előkérdése, így tehát, ámbár a panaszos illetmény iránti igénye elbírálásánál a Közigazgatási Bíróságnak azt a kérdést is vizsgálni kell, hogy a panaszosnak annak idején történt nyugdíjaztatása az alaki jog szempontjából a törvényes jogszabályoknak megfelelő volt-e, s tehát hogy a panaszos a saját kérelme és az ahhoz csatolt orvosi bizonyítvány alapján ideiglenes nyugalomba volt-e helyezhető vagy sem; ez a körülmény, mint a közszolgálat köteléke alól történt felmentés adminisztratív tényét most már nem érintő kérdés, a kifejtettek értelmében a közigazgatási bírósági hatáskör megállapítását nem zárja ki. Ehhez képest a jelen ügyben a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe és az ügy érdemének elbírálására tartozik az illetmény iránti követelés jogszerűségét érintő kérdéseknek s tehát annak a vizsgálata is, hogy a panasz — az annak a kincstári (állami) közérdekbe ütközése tekintetében a m. kiír. pénzügyminiszter által felhozott körülmények folytán — az anyagi joggal és a méltányossággal s tehát az államnak, illetőleg a kincstárnak az érdekével ellentétes-e? A Hatásköri Bíróság eljáró tanácsa megfontolás tárgyává tette, hogy a m. kír. pénzügyminiszter által kifejezett aggályokra tekintettel, nem volna-e szükséges és kívánatos, hogy a fentebb említett több mint két évtizedes hatásköri bírósági gyakorlatnak a helyessége az 1928: XLIII. t.-c. 7. §-a, illetőleg az Ügyrend 123. §-a alapján a Hatásköri Bíróság teljes ülésének a felülbírálata alá bocsáttassék. A m. kir. pénzügyminiszter a jogi álláspontjának az alátámasztására az 1912: LXV. t.-c. 120. §-a harmadik bekezdésének g) pontjához fűzött