Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

146 Hatásköri Bíróság határozatai. igények érvényesítésének módja felől — az államkincstárt az állami közegek eljárásáért esetleg terhelő vagyoni felelősség mikénti érvényesíthetésére nézve irányadó általános hatásköri jogelvektől eltekintve — különlegesen intézkedik. Megjegyzi a Hatásköri Bíróság, hogy a m. kir. pénzügyminiszter által hivatkozott, az 1874. évben kiadott Pénzügyi Törvények és Szabályok Hivatalos. Összeállításának a Határvámjövedéki szabályokat tartalmazó része a hatáskör szempontjából többé nem irányadó, mert az 1924: XIX. t.-c. a hatáskör kérdését vámügyekben újonnan szabályozta és az új hatásköri szabályt a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint az említett szabály életbeléptével a folyamatban levő ügyekben is azonnal alkalmazni kell. A Hatásköri Bíróság ehhez képest megállapítja, hogy speciális szabályozást erre az esetre kiterjedően sem a vámtörvény (1924: XIX t.-c), sem pedig az annak 139. §-a értelmében alkalmazandó és a 600/1927. P. M. számú rendelettel kibocsátott közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállításnak (K. K. H. Ö.) az alperes által hivatkozott, 46., 98., 101., 104. és 131. §-ai nem tartalmaznak. Az 1924: XIX. t.-c. 146. és 147. §-ai, úgyszintén a K. K. H. Ö. 98., 101. és 104. §-ai ugyanis csak a fellebbviteli hatóságok meghatározásáról intézkednek s a K. K. H. Ö. 46. §-a is csupán a végrehajtási eljárásnál netán előfordult törvényellenességek vagy szabályellenességek orvoslására hívatott hatóságot határozza meg, a vámtörvény 54., illetőleg 124. §-a pedig a vámeljárás, illetőleg a vámtartozás kiszabására és annak helyessége elbírálására illetékes^ hatóság megjelölését tartalmazza, végül a K. K. H. Ö. 131. §-a az állami vagy községi közegek ellen irányuló kártérítési követelést utalja az ott megjelölt közigazgatási hatóságok és végsőfokon a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe. Minthogy azonban a felperes kereseti igénye nem arra irányul, hogy a bíróság a keresetben megjelölt hatóságok határozatát vagy intézkedését változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül & a jelen ügyben sem az 1929: XIX. t.-c. III. részében szabályozott „vámeljárás", sem pedig az említett törvény IV. részének II. fejezete A) alcímében szabályozott „vámtartozás kiszabása" nem tárgya az eljárásnak; minthogy továbbá a felperes a keresetét nem az állam közege, hanem az államkincstár ellen indította; ennélfogva az idézett jogszabályok a kereseti követelésre nem vonatkoztathatók, s így nem tekinthetők olyanoknak, mintha a felperesi igény hatásköri hovátartozása kérdésében az általános jogelvektől eltérő különleges rendelkezést tartalmaznának. Speciális- hatásköri rendezés hiányában tehát az államkincstárt az állami közegek (tisztviselők) eljárásáért esetleg terhelő vagyoni felelősségre vonatkozó általános hatásköri szabályozásból kell kiindulni, figyelembe véve azt is, hogy a hatáskör kérdése a jelen esetben azon fordul meg, hogy közjogi vagy magánjogi kártérítési felelősség esetéről van-e ezúttal szó. Bíróságaink gyakorlatában az 1869. év óta is, amidőn az ugyanazon évi IV, t.-c. a bíráskodást a közigazgatástól elválasztotta, állandóan alkalmazott jogszabály az, hogy az államkincstár azért a kárért, amelyet állami kö-