Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Rendes bíróság és közig, hatóság határozatai polgári ügyekben. 139" Közszolgálati jogviszony. 413—414. küli gazdagodásra alapított igénnyel) sem keletkezik magánjogi jogviszony. Községi alkalmazottak terményjárandóságainak fedezésére jogtalanul szedett „sorgabona" visszaadása kérdésében a közigazgatási hatóság hivatott dönteni. (1935. nov. 18. — 1935. Eb. 38.) 414, 1921: XXXII. t.-c. 3, §. b) p. — Katonai szolgálat közben a parancsnok vétkes cselekménye folytán elszenvedett sérülés miatt a kincstár ellen támasztott kártérítési igény elbírálása a rendes bíróság hatásköréibe tartoziik. Hb, A m. kir. honvédség legénységi állományú egyénei részére az 1929: XV. t.-c. 1. §-a szerint alkalmazandó 1921: XXXII. t.-c. 3. §-ának b) pontja értelmében öt év valóságos betöltése előtt is állandó nyugdíjat kell megállapítani, 'ha az igényjogosult annak folytán vált tartósan szolgálatképtelenné, hogy: saját hibáján kivül, a szolgálat teljesítése alatt, a szolgálattal szoros kapcsolatban, a katonai szolgálat sajátosságai következtében sérült meg vagy rontotta meg tartósan az egészségét. Az 1929: XV. t.-c. 1. §-ának 13. bekezdése és az 1921: XXXII. t.-c. 23. §-a értelmiében az említett katonai személyek a sebesülésnek (sérülésnek, egészségrontásnak) feliülvizsgálat által megállapított fokához képest — a nyugdíjtól teljesen független — sérülési pótdíjat igényelhetnek, ha a tartós szolgálatképtelenség a szolgálat teljesítése alatt vagy mégis azzal szoros kapcsolatban az illetőnek .saját hibáján kívül sebesülés vagy súlyos sérülés (egészségrontás) folytán állott be. Ezeknek a fenti törvényhelyek értelmében járó igényeknek az alapja tehát egyfelől a katonai szolgálatban állás, másfelől a katonai szolgálatképtelenséget előidéző sebesülési (sérülés, egészségrontás) bekövetkezése és azok megállapítása független attól, hogy a sérülés előidézésében — a sérültön kivül —• terhel-e valakit vétkesség vagy sem. A rendes bíróság előtt azonban — annak előadása mellett, hogy a balesetet és tehát a sérülést F. G. szakaszvezetőnek, mint a karpaszományosok parancsnokának az a vétkes cselekménye okozta, hogy a gépkocsi vezetését önhatalmúlag és a fennálló tilalom ellenére átvéve, a gépkocsit gondatlanul vezette és azt felborította — a felperesek a jogelődjüket — bár a katonai szolgálata alatt — ért baleset folytán bekövetkezett kár megtérítése iránt támasztott követ el ésüket az alperesnek arra a kártérítési felelősségére alapították, amely — szerintük — az alperest egyrészt, mint a gépkocsi, vagyis veszélyes üzem tulajdonosát, másrészt F. G. szakaszvezetőnek, mint az állam közegének hivatalos eljárása közben elkövetett vétkes és jogellenes kártokozó cselekményéért látszik terhelni. A felperesek keresetének alapja tehát lényegileg nem a katonai szolgálatban állás és pusztán a bekövetkezett sérülés, hanem a hivatalosan eljáró állami közeg kártokozó vétkes cselekménye. Vitán felül áll, hogy az állam és a katona között közjogi, nem pedig magánjogi jogviszony áll fenn.