Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Törvénykezési illeték 221—228. 83 Kb. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 8. §-ának hatályba lépte előtt az 1931:1. t.-c. 113. §-a csak azt a peres felet mentette fel egyelőre, az ügyben felmerülő illetékek alól, akinek a perbíróság a szegénységi jogon való perlés kedvezményét a törvény 112. §. (1) bekezdése alapján adta meg. Az 1930: XXXIV. t.-c. 8. §-ához fűzött indokolás szerint a szegénységi joggal az ellenfél hátrányára is sok visszaélés történt. Ezeket a visszaéléseket kívánta a törvényhozó megszüntetni, amikor a szegénységi jogban részesült fél ellenfelének is kedvezményt biztosít. Ugyanakkor azonban az ilyen perben felmerült illetékekről is rendelkezett, még pedig akként, hogy a szegénységi jogban részesült félnek az ellenfele utólag is csak abban az esetben köteles illetéket viselni, ha pervesztes és a pervesztessége esetében is, csak a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket, de nemcsak az őt, hanem az ellenfelét terhelőt is. Ugyanilyen arányban viseli ily esetben az ítéleti illetéket is. Ez a rendelkezés eltér az 1914: XLIII. t.-c. 77. §. utolsóelőtti bekezdésében foglalt attól a rendelkezéstől, hogy a szegénységi jogon illetékmentességben részesült fél ellenfele, csak abban az esetben köteles azoknak az illetékeknek megfizetésére, amelyeket a szegény fél illetékmentessége folytán nem rótt le, ha a bíróság a költségben, vagy a költség egy részében elmarasztalja. De eltér az ítéleti illetékre vonatkozó rendelkezésében is, az 1914: XLIII. t.-c. 55. §. első bekezdésében foglalt attól a rendelkezéstől, hogy abban az esetben, ha a perbíróság határozata a költségekről nem rendelkezik vagy ha a költségeket kölcsönösen megszüntette, a kiszabás útján készpénzben járó határozati illetéket a felek fele-fele részben kötelesek fizetni. Mindkét esetben az 1930: XXXIV. t.-c. 8. §-a az illetékek és ítéleti illeték viselését kizárólag a pervesztességhez köti. Bár az 1930. évi XXXIV. t.-c. sem a 8. §-ában, sem a vegyes rendelkezéseket tartalmazó negyedik fejezetében, kifejezetten nem érinti az 1914: XLIII. t.-c. előbb idézett rendelkezéseit, mégis ennek a 8. §-al ellentétes rendelkezéseit hatályában megszűntnek kell tekinteni, mert törvények, vagy egyes törvényes rendelkezéseknek hatályon kívül helyezése nem csak kifejezetten, de hallgatagon is történhetik; az 1930: XXXIV. t.-c. nevezetesen annak 8. §-a pedig, mint későbbi és pénzügyi rendelkezéseket is tartalmazó törvényes rendelkezés a korábbi törvényben foglalt ezekkel ellentétes rendelkezéseket kétségen kívül, bár nem kifejezetten, de hallgatagon hatályá' ban megszűntette. Ebből következik, hogy a korábbi törvénynek az utóbbi törvény 8. §-ával érintett rendelkezései nem alkalmazhatók abban a perben, amelyben egyik peres fél szegénységi jogban részesült, mert az ilyen perben az utóbbi törvény 8. §-ának idevonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, — tekintet nélkül arra, hogy a határozat a költségekre milyen rendelkezést tartalmaz. Igaz ugyan, hogy a törvény 8. §-a azokkal a nagy előnyökkel szemben, amelyeket a szegény fél ellenfelének nyújt, egyes esetekben és vonatkozásban kisebb hátrányt is jelenthet. Ez a körülmény azonban, a törvény határozott rendelkezésénél fogva, a kérdés elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Ezek után most már az a kérdés, hogy a 8. §. rendelkezéseit igénype6*