Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Törvényhozási illeték 192—199. 77 Az idézett pont azonban az alaprendelkezéséhez azt a kiegészítő szabályt fűzi, hogy a meghatározott beadványi illetéket arra való tekintet nélkül kell leróni, hogy a beadvány benyújtására a cég kötelezve van-e vagy sem? ilyen módon az illetékkötelezettség alanyi tekintetben korlátozódik, mert ennek a kiegészítő szabálynak következtében a meghatározott illetéktétel nyilván máris csak a kereskedelmi cégek részéről benyújtott beadványokra vonatkoztatható, míg ha a megfelelő tárgyú beadványt nem kereskedelmi cég, hanem más személy nyújtja be, akkor a kérdéses 8. pont rendelkezése irányadó nyilván nem lehet. A kérdéses 8. pont értelmezésénél, a szövegének a fentiekben való elemezésen felül, figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy ennek a pontnak a szövege a törvényszakasz rendszerébe illeszkedik bele. Ebből viszont a 8. pont alkalmazási területének tárgyi tekintetben való korlátozása is következik. A törvényszakasz ugyanis, habár a címében és a 8. pontjában a cégbírósághoz intézett beadványokról szól, a szövegének bevezető rendelkezésében ,,a cégjegyzékekbe bejegyzéseket kérő beadványok" illetékét határozza meg. Ez a bevezető rendelkezés a következő 1—8. pontra egyaránt kiterjedő s az 1—7. pont pedig mind különféle meghatározott tárgyú bejegyzést kérő beadványt sorol fel, vagyis olyan beadványt, aminőt a kereskedelmi cég természetszerűen csak a saját ügyében nyújthat be. Ennélfogva a bevezető rendelkezés körébe szintén bele tartozó és az előző pontokhoz közvetlenül kapcsolódó 8. pontot akként kell értelmezni, hogy nemcsak alanyi, de tárgyi tekintetben sem terjedhet túl azon a területen, amelyet a szakasz előző rendelkezései szabályoznak, nevezetesen nem terjedhet túl a kereskedelmi cégek által a saját ügyeikben a cégjegyzékbe bevezetés céljából benyújtott beadványoknak a tárgykörén. Nem tekinthető tehát a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzést kérő beadványnak sem az, amelyet nem maga a cég, hanem más nyújt be, sem az, amelyet a cég (vagy az ő nevében más) nyújt ugyan be, de nem bejegyzésre irányul. Ennélfogva ezekre az 1920: XXIV. t.-c. 8. pontjában foglalt rendelkezés nem alkalmazható, hanem az az 1914: XLIII. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdésében levő rendelkezés alá esik. Az, hogy a beadvány benyújtása bírósági felhívásra, vagy anélkül történik-e, a beadványi illetékkötelezettség szempontjából közömbös. (Kb. 249. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1935. évi 1. f. 30.) 198. 1914: XLIII. t.-c. 11. §. — A Budapest székesfővárosi üzleteknek egyik kerületből a másikba való áthelyezésére vonatkozó bejelentés nem esik illeték alá. (Kb. 13568/1931. P. sz. — M. K. LII évi. 44.) 199. 1914: XLIIL t.-c. 13. §. — Házasság semmisségét ki-