Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

64 Pénzügyi jog. Kb. Az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelmek kiszámításánál a J. V. H. Ö. 10. §-a szerint a nyers bevételből kell kiindulni. A 11. §. rendelkezik az iránt, hogy a nyers bevételből termelési és kezelési költségek címén minő tételeket kell levonni, a 15. §. pedig a nyers bevételből le nem vonható tételeket sorolja fel, A házadó alá eső épületek nyers bevételét a 18. §. határozza mag. Ebből a nyers bevételből kell épületeknél a 11. §. 2. pontja alapján a termelési és kezelési költségeket levonni. A 11. §• felsorolása nem kimerítő. Helyesebben, csak kereteket állapít meg, — ami természetes is, mert hiszen a gazdasági élet kimeríthetetlen tartalma és örökös változása a részletes felsorolást lehetetlenné teszi, így az 1. pontban azt rendeli, hogy a nyers bevétel megszerzésére, biztosítására s fenntartására fordított összes kiadásokat le kell vonni, — a 2. pont pedig, amely az épületek termelési és kezelési költségeit sorolja fel, a felsorolt kiadások mellett még „egyéb mellékköltségek" levonását is megengedi, 11. §. első bekezdése — a törvényszakasznak ezután következő mind a négy pontjára érvényes alaprendelkezés — termelési és kezelési költségekről szól, — nyilvánvaló tehát, hogy a jövedelem megállapításánál — származzék az bármely forrásból -— minden olyan kiadást le kell vonni, amely a termelési és kezelési költség fogalma alá tartozik, — ha a levonás a 15. §. tiltó rendelkezéseibe nem ütközik. A 11, §. 2. pontja a tatarozási és karbantartási költségekre helyezi a súlyt, mert épületeknél a nyers bevétel tetemes részét ezek a költségek emésztik fel, de felsorolja ezek mellett a kezelési és fenntartási költségeket is anélkül, hogy a felsorolt költségeken kívül egyéb kiadások levonásának lehetőségét kizárná, — amire kifejezetten rámutat a 2. pontnak fentebb említett „és egyéb mellékköltségek" szavaival, A 2. pontban felsorolt termelési és kezelési költségeket a jövedelemés vagyonadó kivetése tárgyában kiadott 1935. évi 22.000. számú körrendelet szemléltetőbben csoportosítja, amidőn a 3. §. (1) bekezdésének 1. pontjában az épületek kezelési és fenntartási költségeiről — és az (1) bekezdés 2, pontjában a tatarozási és karbantartási költségekről rendelkezik. A 3. §. (1) bekezdésének első pontjában (a kezelési és fenntartási költségek között) levonandó tételként felsorolja a házfelügyelőnek ingyen átengedett lakás haszonértékét is, amely természetbeni lakás a házfelügyelő szolgálati járandósága és amely szolgálati járandóság a háztulajdonost terhelő kezelési költség, mert az épület őrzésével és tisztántartásával járó minden kiadása kezelési költség fogalma alá tartozik. De kezelési költség az épület kezelésével megbízott egyén (a házgondnok) díjazása is, mert az épületrészek bérbeadásával járó munka az épület kezelésének munkakörébe tartozik és ha ezt a munkát a háztulajdonos nem maga látja el, akkor a házkezelési teendők ellátásával megbízott egyén díjazása a háztulajdonos jövedelmét csökkentő olyan kiadás, amelyet mint kezelési költséget a nyers bevételből le kell vonni azért is, mert ugyanez a kiadás, mint jövedelem a házgondnoknál kerül adóztatás alá. A bíróság joggyakorlata eddig is az volt, hogy „a házkezelő (házgond-