Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)
22 Közigazgatási jog. tétlenség, illetve a tagságnak összeférhetetlenség miatt való megszűnése kérdéseben nincs joga dönteni, hanam ebben a kérdésben a határozathozatal (döntés) joga egy külön szervet illet meg: az összeférhetetlenségi bizottságot. Ennek a határozata ellen pedig sem az 1929: XXX. t.-c, sem más törvényes rendelkezés nem biztosít panaszjogot a közigazgatási bírósághoz. Igaz ugyan, hogy a jelen esetben az igazoló választmány határozata van panasszal támogatva, ezt azonban az igazoló választmány abban a szorosan körülhatárolt előkészítő hatáskörében hozta, amelyet a szóban levő 21. §. (5) bekezdése az ő számára az összeférhetetlenségi ügyekben megszabott. E szerint: „az összeférhetetlenségi bejelentéseket az igazoló választmány készíti elő tárgyalásra és terjeszti döntés végett a nyoctagú összeférhetetlenségi bizottság elé." A közigazgatási bírósági hatáskör természetével ellenkeznék az, hogy valamely tárgykörben csupán az előkészítés mozzanatában lehessen helye közigazgatási bírósági eljárásnak, míg a lényeges, a döntő mozzanatban ez az eljárás ki legyen zárva. Hogy pedig a törvény az igazoló választmányának ebben a pusztán előkészítő szerepében hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panaszt nem kívánt lehetővé tenni, ez abból is kitűnik, hogy a 21. §. (1)—(3) bekezdéseiben vannak felsorolva azok az esetek, amelyekben az igazoló választmány a bizottsági tagság^ megszűnése kérdésében határoz és közvetlenül ez után, a (4) bekezdés mondja ki azt, hogy: ,,az igazoló választmány határozata ellen . . . panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz"; viszont az igazoló választmánynak az összeférhetetlenségi kérdésekben adott — előkészítő jellegű — szerepkör ezt követőleg, az (5) bekezdésben van szabályozva. A törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetetlensége, illetőleg a tagságnak ez okból való megszűnése körül felmerült kérdések eldöntése tehát, akár az eljárás előkészítő, akár az ügy döntő stádiumában merülnek fel azok: a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörén kívül esik. Minthogy pedig a bírói hatáskör kiterjesztő értelmezésének az 1896: XXVI. t.-c. 19. §-a útját állja: a bíróság ebben az ügyben hatáskörét nem állapíthatta meg és ezért a panaszt érdemi elbírálás nélkül vissza kellett utasítani. (1933. jún. 6. — 3718/1933. K. sz. — 1448. E. H. — Kod. 1934. évi 3. f. 76.) 20. 1929: XXX. t.-c. 47. §. 1. bek. — Tisztviselőválasztás kérdésében — egyéni érdekeltség hijján — csak a választó testület tagjainak van panaszjoga. Kb. Az 1896: XXVI. t.-c. 84. §-a szerint magánpanasz beadására az jogosult, aki a vitás ügyben „érdekelt". — Az 1929: XXX. t.-c. 47. §-ának (1) bekezdése szerint is, amely rendelkezésben tárgyalt „jogorvoslatok" fogalma alá a közigazgatási bírósági panasz is tartozik; „jogorvoslattal élhet mindenki, akinek jogát vagy érdekét a közigazgatási határozat érinti (érdekelt)," Ugyané §. (2) bekezdésében pedig az a meghatározás foglaltatik, hogy „közérdekű ügyben érdekelt a közületnek minden tagja, akit a határozat ebben a minőségben érint."
