Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

150 Büntetőjog. 379- Btk. 79. §. — Nincs jogos védelem alapjául szolgáló komolyan fenyegető támadás, ha a vádlott az adott helyzetben nyilvánvalóan láthatta, hogy a sértett őt felháborító magatartásával csak ingerelni, bosszantani és megfélemlíteni akarta. K. Nem alapos a vádlott és a védő panaszának a Bp. 385. §. 1. c) pontjára vonat része . . ., mert jogos védelem címén beszámíthatóságot. kizáró ok nem forog fenn és jogos védelmi helyzet hiányában nem lehet szó a jogos védelem határainak nem büntethető túlhágásáról sem. Nem volt ugyanis semmi szükség arra, hogy vádlott a sártettre rálőjjön, de különösen nem arra, hogy 5—6 lövést intézzen reá, mert a felülvizsgálatnál is irányadó tényeket alapul véve, a vádlott nem volt a személyét komolyan fenyegető helyzetben. A vádlottnak ugyanis a kir. ítélőtábla. által kiemelt körülmények között nyilvánvalóan látnia kellett, hogy vele szemben a sértettnek nincs komoly célja, hanem — miként ezt a kir. ítélőtábla helyesen mondja, — felháborító magatartásával csak bosszantani, ingerelni és megfélemlíteni akarja őt. Kisebb támadást pedig a vádlott, kocsin ülve, az öccsével kettesben könnyűszerrel elháríthatott volna anélkül, hogy félelemre, megijedésre és rnegzavarodásra elfogadható oka lett volna. (1934. november 13. — B. II. 3471/1934.) 380. Btk. 94. §., Bp, 506. §. — I. A Btk. 94. §-a alapján be lehet számítani a szabadságvesztés idejébe a külföldön előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban töltött időt is. — II. A Bp. 506. §-a alapján letartóztatásban töltött idő nem előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság, hanem büntetés. K. A m. kir. Kúria . . . mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét annyiban, amennyiben az alsóbbfokú bíróságok az amerikai előzetes letartóztatást a beszámításnál számításon kívül hagyták, a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmisségi okból, e szakasz második bekezdése folytán hivatalból, megsemmisíti és* az Északamerikai Egyesült Államokban 1932. évi december hó 2-ik napjától 29-ik napjáig tartó előzetes letartóztatás által a szabadságvesztésbüntetésbe tizenöt (15) napot, a Btk. 94. §-a alapján beszámít. Az, hogy vádlott a cselekmény miatt már Amerikában is előzetes letartóztatásban volt, az alábbiak szerint nem enyhítő körülmény ugyan, a büntetlen előélet és az eltelt hosszabb idő azonban a kir. ítélőtábla által helye- • sen felhozott súlyosbító körülményekkel szemben is törvényes alapot nyújt a Btk. 92. §-ának alkalmazására, az ebben a keretben kiszabott büntetés pedig nem túlenyhe, de viszont nem is túlszigorú, hanem a bűnösség fokával megfelelő arányban áll. Azt a ténymegállapítást, hogy vádlott a cselekmény miatt már Amerikában is előzetes letartóztatásban volt, a m. kir. Kúria a II. Bn. 33. §-ával adott jogánál fogva, az iratok alapján azzal egészíti ki, hogy vádlott Amerikában 1933. évi december hó 2-ik napjától december hó 29-ik napjáig volt előzetes letartóztatásban. Ezt az időt az alsóbbfokú bíróságok a Btk. 94. §-a alapján nem tették beszámítás tárgyává, hanem csupán enyhítő körülményül vették figyelembe, a kir. törvényszék ítéletének a kir. ítélőtábla által szó-