Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

144 Büntetőjog. tette az állam közigazgatási vagy igazságszolgáltatási vagy valamely törvényhatóság, vagy község hatósági teendőjét, (Btk. 461. §.) A Hv. 5. §-a értelmében ugyan hatósági közegnek tekintendő, cz azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal közhivatalnok is. Mert mint a Hv. javaslatának miniszteri indokolása mondja: „a törvényjavaslat magáévá teszi azt az álláspontot, amelyet a Btk. is képvisel és élesen külön tartja egyrészt a hatóságoknak és közegeiknek, másrészt a közhivatalnokoknak osztályát. A két kategória továbbra is nem az egybevágó, hanem az egymást metsző körökkel jelképezhető. így a kir. közjegyzőt e minőségében mindig közhivatalnoknak kell tekinteni, de ha nem hatóság megbízásából jár el, p. o. ha végrendelkezésnél működik közre, nem hatóság közege. Az autóbusz kalaúzát és a hajóskapitányt viszont hatóság közegének kell tekinteni, de nem egyszersmind közhivatalnoknak." Minthogy pedig a Btk. 473. §-a alá eső hivatali hatalommal való viszszaélés vétségét csak közhivatalnok követheti el, nem nyerhet alkalmazást jelen esetben a B. H. T. III. kötetébe 228. szám alatt felvett E. H. sem, amelyre a perorvoslat hivatkozik. Mindezek szerint a járásbíróság eljárásában törvénysértés nem lévén észlelhető, a perorvoslatot, mint alaptalant elutasítani kellett. (1934. okt. 26. — B. I. 3489/1934. szám.) A részesség. (Btk. 69—74. §.) 372. Btk. 74. §., 338,, 370. §. — Az, hogy a visszaesés nem osztható személyes körülmény, a Btk. 74. §-a értelmében csupán a tettes és a részesek közötti viszony minősítésénél irányadó, de nem alkalmazható a lopás tettese és a lopástól eltérő tényálladékot tartalmazó orgazdaság tettese közötti viszony vizsgálatánál. K. A kir. Kúria nem tehette magáévá a kir. ítélőtáblának az ítélete indokolásában kifejezésre juttatott azt a jogi álláspontját, amely szerint az elsőbíróság tévedett akkor, midőn P. I. vádlott bűncselekményeit a Btk. 370. §-nak első bekezdése alapján is bűntetté minősülőnek mondotta ki azon az alapon, hogy P. I. vádlottnak a Cs. J. vádlott visszaeső voltáról s arról, hogy utolsó büntetésének kiállása óta 10 év még el nem telt, tudomása volt. Téves a kir. ítélőtáblának ez a jogi álláspontja azért, mert a Btk. 370. §. első bekezdése az orgazdaság bűntettének megállapításához az orgazda részéről azt a tudatot kívánja meg, hogy a dolog lopás, sikkasztás, rablás vagy zsarolás büntette következtében jutott a birtokos vagy a birlaló kezéhez. Az adott esetben nem vitás az a körülmény, hogy P. I. vádlott, aki nagyon bizalmas viszonyban volt Cs, J, vádlottal, az utóbbi által elkövetett lopásoknak ezt a minősítő körülményét tudta és ebben a tudatban szerezte meg tőle a lopott ingó dolgokat. A bírói gyakorlatnak az a helyes elvi megállapítása, hogy a visszaesés nem osztható személyes körülmény, a Btk. 74. §-a értelmében csupán a tet-