Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

112 Hatásköri Bíróság határozatai. a katonai közigazgatás a m. kir. kincstárnak vélt kárkövetelését előzetes marasztaló határozat nélkül is biztosítási intézkedés útján részben vagy egészben már kielégítette, mert egyfelől, ha a már meghozott jogerős közigazgatási marasztaló határozat a polgári pernek nem állja útját, úgy annál kevésbbé állhatja annak útját egy jogerőre nem is emelkedett közigazgatási intézkedés; továbbá, mert az 1887: XXXV. t.-c. 3. §-a értelmében a közigazgatási intézkedés is megtámadható kifogással a fél részéről és a kifogásnak ugyancsak az a hatálya, hogy a kártérítési követelés a törvény rendes útján érvényesítendő. Már pedig ha a m, kir. kincstár kifogás esetén — az 1887: XXXV. t.-c. 3. §-ából kitetszően — a kárigényt a közigazgatási úton marasztalt avagy marasztalni szándékolt féllel szemben csak polgári perúton jogosult érvényesíteni, úgy a polgári perekben irányadó ügyfél — egyenlőség elvéből, valamint a Pp. 130. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéséből okszerűen következik, hogy viszont a megtérítésre kötelezett katonai személynek is jogában áll a kártérítési kötelezettség fenn nem állása és az abból folyó jogkövetkezmények iránt a rendes bíróságnál polgári perrel fellépni a m. kir. kincstár ellen. Az a kérdés, hogy a polgári per megindításához az 1887: XXXV. t.-c. 2. és 3. §-ában megszabott határidők be vagy be nem tartásának mi a jogkövetkezménye, már nem a hatáskörre, hanem az ügy érdemére tartozik. A rendes bíróság hatáskörén nem változtat sem az a körülmény, hogy a felperest a közigazgatási eljárás során időközben nyugállományba helyezték, sem pedig az a körülmény, hogy a kártérítési kötelezettség kérdésében való döntés a felperes illetményeiből, illetőleg nyugdíjából történt levonással, vagyis illetményi illetőleg ellátáscsonkítással kapcsolatos. Mert ha a kir. kincstár a szóbanforgó kárkövetelést a honvédigazgatás kötelékében álló tényleges katonai személyekkel szemben is vita esetén végeredményben a rendes bíróságnál tartozik érvényesíteni, úgy annál inkább és fokozott mértékben áll ez arra az esetre, ha a ténylegességi kötelékből időközben kibocsátott és nyugállományba helyezett katonai személy kártérítési kötelezettségéről van szó. Az a körülmény viszont, hogy az a kérdés, vájjon a kártérítési követelés a katonai személy illetményeiből vagy ellátásából közigazgatási úton jogosan levonható-e, egyúttal közszolgálati illetményi és ellátási igénnyel is összefügg, a rendes bíróság eljárását azért nem akadályozhatja, mert egyfelől az 1887: XXXV. t.-c. 3. §-a e kapcsolat ellenére is biztosítja a polgári per útját, s mert másfelől a szóbanforgó igény tárgyában az 1927: VI. t.-c. 2. §-ának fentebb már idézett h) pontja a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtti eljárást kifejezetten is kizárván, a fél részére ebben a kérdésben más bírói jogsegély, mint a polgári perút, nem is áll rendelkezésére. (1935. febr. 11. — 1934. Hb. 27.) 338. 1898: II. t.-c. 72. §., 1907: XLV. t.-c. 62. §., 1933; V t.-c. 12. §. — Mezőgazdasági munkásszerződésből származó kártérítési követelés közigazgatási hatáskörbe csak akkor tartozik,