Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

SS Pénzügyi jog. Közúti adó, 160. 1928: VI. t.-c. — Árverésen megvett gépjármű forgalmi engedélyét és a hatósági jelzéseket csak a gépjárművet terhelő adóhátralék kifizetése ellenében lehet kiadni. (Kb. 3601/1931. P. — M. K. LII. évf. 14.) 161. 1928: VI. t.-c. — A közúti adó a forgalmi engedély tulajdonosától nem követelhető abban az esetben, ha valaki az engedélyes akarata, tudta és hozzájárulása nélkül, visszaélés útján szerzi meg a rendőrséghez beszolgáltatott igazoló okmányokat és helyezi üzembe a gépjárművet. (Kb. 1328/1932. P. — M. K. LII. évf. 6.) 162. 1928: VI. t.-c. 6, §. — Árverési vevő adószámlájára nem lehet átvezetni a forgalmi engedély megadását megelőző időre eső közúti adót. (1932. dec. 14. — 8564/1932. P. — 1809. E. H. — Pod. 1933. évi 3. f. 60.) Vadászati illeték. 163. Vadászást csak akkor lehet megadóztatni, ha az lőfegyverrel vagy lóháton, vadászebekkel történik. (Kb. 9151/1932. P. — M. K. LII. évf. 14. f.) t Öröklési illeték. 164. 1920: XXXIV. L-c. 6. §. — A szabolcsmegyei zsidó kórház javára rendelt hagyomány öröklési illeték alá esik. (Kb. 8673/1932. P. — M. K. LII. évf. 3.) 165. 1920: XXXIV. t.-c. 69. §. — Az örökhagyó életében ajándékba adott ingatlan a hagyatékot növeli; a növelt illetékalap után kiszabott illetékből — ha az ajándékozási illeték papirkoronában nyert megállapítást — az ajándékozási illetéket nem papírkorona értékben kell levonni, hanem a hagyaték megilletékezésénél alkalmazott jogszabályok alapján megállapított értékben. (Kb. 3327/1930. P. — M. K. LI. évf. 49.) 166. 1920: XXXIV. L-c. 84. §. — Hagyatéki osztály révén kapandó örökrész fejében történt átvétel visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. (Kb. 4111/1930. P. — M. K. LII. évf. 14.). 167. 1920: XXXIV. t.-c. 84. §. 5. p. — A hagyaték átadása előtt az örökhagyó tartozásai fejében elárverezett ingatlan után ingyenes ingatlanvagyonátruházási illetéket kiszabni nem lehet, mert ez az eset azonosnak tekinthető azzal az esettel, amikor a hagyatékot az azt terhelő adósság fejében az örökhagyó veszi át. (Kb. 8769/1930. P. — M. K. LI. évf. 49.)