Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Társulati adó 129—137. 79 iag 34.213 pengő adóalaprész után 18% kulcs szerint vetették ki a társulati adót. Előadja, hogy a kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló 7.000/1925. számú pénzügyminiszteri rendelet magasabb szociális szempontból megengedte, hogy a vállalatok tiszta vagyonuknak egy részét nyugdíj tartalék elnevezéssel állíthassák be a megnyitó mérlegükbe. A rendelet szerint megállapított tiszta vagyonból alkotott nyugdíjtartalékot a tőketartalékkal azonosan kell elbírálni, ellenben nem bírálható el olyan módon, mint a T. H. Ö. 14. §-ának (1) bekezdés 1, pontja alapján adómentesen létesített nyugdíj tartalék. Az árfolyam veszteségi tartalék saját tőke jellegét azon a címen vitatja, hogy ezt a tartalékot közel 40 év óta folyamatosan létesítette részint megadóztatott nyereségből, részint felpénzből. A bíróság a panasznak csupán a nyugdíjtartalékra vonatkozó részét veheti érdemi elbírálás alá, ellenben az árfolyam veszteségi tartalékra vonatkozó részét érdemi elbírálás alá nem veheti, mert a pénzügyigazgatóság ebben a vitás kérdésben még nem határozott és így erre nézve még nincs olyan másodfokú határozat, amely ellen panasszal lehetne élni. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Bár való az, hogy az idézett rendeletnek az általános rendelkezéseket tartalmazó I. fejezetébe tartozó 2. §-a lehetővé teszi a nyugdíjtartalék alaIcítását. A részvénytársaságokról azonban külön fejezet rendelkezik, a II. fejezet. Az ebbe a fejezetbe tartozó 3. §. alapján a részvénytársaság tiszta vagyonát alaptőkeként kellett kimutatni a megnyitó mérlegben. A vagyon egy részét részvényösszevonás céljára, valamint az 5. §-ban meghatározott célokra — és pedig ezek között a társasági alkalmazottak jóléti céljait szolgáló alapok táplálására is — tőketartalékba is lehetett helyezni. A 3. §. még azt is kimondja, hogy a tiszta vagyont egyéb célokra nem lehet fordítani. A rendelet 42. §-ának ötödik bekezdése és a T. H. Ö. 43. §-ának (7) bekezdése kifejezetten csak az alaptőkét és a tőketartalékot ruházza fel a T. H. Ö. 20. §-ában körülírt saját tőke jeliegével. A T. H. Ö. 20. §-a pedig a 14. §-ban említett tartalékokat és pedig a nyugdíjtartalékot is minden feltétel nélkül — tehát a keletkezési módjára való tekintet nélkül is — kizárja annak lehetőségéből, hogy azokat a saját tőkéhez számítsák. A panaszban említett az a körülmény, hogy a nyugdíj tartalék a vállalat kizárólagos tulajdona, ennek a tartaléknak saját tőke jelleget nem ad A T, H. Ö. 20. §-a ezt a föltételt nem a 14. §-ban említett tartalékokra, hanem az ebben a §-ban nem említett — és már megadóztatott — üzleti jövedelemből, vagy felpénzből létesített más tartalékokra nézve állapította meg. Ezek szerint panaszos nem volt kénytelen a tőketartalék mellett még külön nyugdíjtartalékoí is alakítani. Ha pedig ezt mégis megtette, úgy az Ismertetett törvényes rendelkezéseknél fogva számolnia kellett azzal a körülménnyel, hogy a nyugdíjtartalékot az adózás szempontjából nem lehet a saját tőkéhez számítani. (1932. jan. 7. — 18912/1930. P — 1806. E. H. — Pod. 1933. évi 3. i. 55.)