Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Azonnali elbocsátás. 954., 955. 695 alperest marasztalta és megállapította, hogy az alperes fegyelmi eljárás során a felperest a szolgálati és fegyelmi szabályzat megfelelő rendelkezéseire utalással a szolgálatból való elbocsátásra ítélte; a járásbíróság azonban a fegyelmi eljárás szabályszerű lefolytatásának vizsgálata nélkül annak a megállapításába bocsátkozott, hogy a felperes a szolgálatból rögtönös hatállyal történt elbocsátásra szolgáltatott-e valamilyen törvényes okot és a felhozott tények alapján megállapította, hogy sem a rögtönös hatályú elbocsátás törvényes oka, sem a hivatalvesztés büntetésének alapjául szolgálható és a szolgálati és fegyelmi szabályzatban előírt valamely eset a felperessel szemben bizonyítást nem nyert. A budapesti kir. törvényszék, mint munkaügyi fellebbezési bíróság az 1925. évi április hó 1-én 38 Pf. 376/13/1925. szám alatt hozott végítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Megokolásában kiemelte azt, hogy mivel az igazgatóság határozatát írásba nem foglalta és azt részletesen nem indokolta, nem léhetett megállapítani, hogy mely tényekben látta a fegyelmi vétség tényállását és ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőbíróság helyesen rendelte el a tényállásnak ebben a perben való tisztázását. De mellőzhetőnek találta a fellebbezési bíróság a fegyelmi bíróság határozatát azon jogi álláspontjánál fogva is, mely szerint a polgári bíróság a fegyelmi bíróság határozatát felülvizsgálat tárgyává teheti abból a szempontból is, hogy a kiszabott büntetés az elkövetett cselekménnyel arányban áll-e. A fellebbezési bíróság úgy találta, hogy a felperes cselekményére kiszabott fegyelmi büntetés túlságosan szigorú volt és ezért ezt a büntetést mellőzendőnek tartotta. A m. kir. Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmére az 1926. évi április hó 13-án P. II. 3499/17/1925. szám alatt hozott ítéletével a fellebbezési bíróság ítéletét az illetmények összege tekintetében részben megváltoztatta és az elvi kérdésre vonatkozólag a következőket mondotta ki: ,,A szerződést pótló szolgálati szabályzat az ott meghatározott fegyelmi hatóság hatáskörébe utalta az alkalmazott terhére rótt cselekmény tekintetében a tényállás megállapítását és a fegyelmi büntetés kiszabását, aminek az a jelentősége, hogy egyrészt a (fegyelmi hatóság megállapításával szemben a munkaadó nem tartozik a rendes bíróság előtt az alkalmazott terhére rótt cselekmény valóságát bizonyítani, másrészt azonban a fegyelmi jog garanciális természetéből kifolyólag az alkalmazott csak oly esettben sújtható az elbocsátás fegyelmi büntetésével, ha terhére fegyelmi uton oly cselekmény állapíttatott meg, melyre a fennálló fegyelmi szabályok értelmében az elbocsátás büntetésül kiszabható. Ehhez képest a rendes bíróság nem vizsgálhatja felül sem a fegyelmi bíróság által megállapított tények valóságát, sem a kiszabott büntetés mérvét, hanem elbírálási körébe csupán az a kérdés tartozik, vájjon a fegyelmi határozatot illetékes hatóság, szabályszerű eljárás utján hozta-e és vájjon az alkalmazott terhére megállapított tények olyan természetüek-e, amelyek a fegyelmi szabályzatba ütköző voltuknál fogva az* elbocsátás büntetését vonhatják maguk után? A 2. alatti szabályzat 62. §-a értelmében az igazgatóság a fegyelmi eset megállapítása és büntetése kérdésében a vizsgálat eredményéhez képest vagy az ügyiratokból kitűnő tényálláshoz mérten határoz. Ennélfogva nem tekinthető szabályszerű fegyelmi határozatnak a 61.