Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Ingyenesség. Gyógyszerkiszolgáltatás. 906., 907. 665 megengedése a tisztességes üzleti forgalom szokásos eszközei közül kizárt egyéni önkény és erőszak elismerését jelentené a fennálló jogrenddel szemben. K. Az idevonatkozó törvény és törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletek (1876: XIV. t.-c. 126. §., 111.005/1894. B. M., 74.223/1898. B. M., 90.000/1903. B. M. rendelet) értelmében kizárólag a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában levő gyógyszerészek által árusítható gyógyszert a közönség számára más ki nem szolgáltathat, és a m. kir. Kúria P. IV. 6042/1931. sz. ítéletében kimondotta azt is, hogy ilyen gyógyszereknek a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában nem lévő, vagyis arra nem ekként képesített személyek által való kiszolgáltatása a közegészséget veszélyeztető bűncselekmény (1879: XL. t.-c. 92. §. 2. pont, 108. §. 4. pont, 111.005/1894. B. M. r. 10. §.), amely az uralkodó erkölcsi felfogást és így a Tvt. 1. §-ának rendelkezését sérti. A közegészségügy oltalmára szolgáló rendelkezések megtartását a jóerkölcs és a tisztesség követeli, mert az ilyen tárgyú szabályok megszegése minden helyesen gondolkodó átlagember tisztességérzetével ellentétes. A gyógyszerek kiszolgáltatásának szabályozása kétségtelenül a közegészségügy rendezésének elsőrendű tárgya. Nyilvánvaló, hogy a törvény akkor, amidőn e célra a gyógyszertárakat felállította, nem a gyógyszertártulajdonosok egyéni jóléte érdekében, hanem a közegészségügy közérdekű védelmében járt el, közegészségügyi intézményt létesített, amelynek megfelelő működését törvényes rendelkezésekkel biztosította. Ezzel szemben az alperes azt hangsúlyozza, hogy az orvosi vény nélkül kiszolgáltatható cikkek forgalomba hozatalának különösen akkor, ha a forgalomba hozó kereskedőnek gyógyszerész oklevele van, a közegészségügyet veszélyeztető jellege nincs, ezért az idevonatkozó korlátok nem a közegészségügy érdekében, hanem a gyógyszertárak jövedelmezőségének — monopóliumának — megóvása érdekében keletkezett jogszabályok: a gyógyszertárakat megillető ez a monopólium pedig az alperes szerint a Tvt. )1talma alatt nem áll. Az alperesnek ez az érvelése figyelembe nem jöhet egyfelől azért, mart a m. kir. Kúria nem foglalkozhatik annak a kérdésnek vizsgálatával, hoí|y a jogszabályok által kizárólag a gyógyszertárak részére fenntartott gyógyszereknek, vagy azok egy részének szabad forgalma a közegészséget mily mértékben veszélyezteti, hogy ehhez képest a mai életviszonyok között a 111.005/1894. B. M. rendelet részben elavult és módosításra szorul, miután ez egyértelmű volna a törvényesen megalkotott jogszabályok érdemi helyességének, szükségszerűségének és célszerűségének felülvizsgálatával, amire a bíróság hatásköre ki nem terjed (1879: XL. t.-c. 10. §.); másfelől, ha a szóbanlevő szabályok a gyógyszertárak monopóliumát védik, ez is a közegészségügy oltalmában történik, amelynek ez intézmény fenntartása — amint azt a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette — egyik legfontosabb érdeke. Az tehát, hogy a kifogásolt mértékű egyedárusítási jog fenntartása csupán a gyógyszertártulajdonosok egyéni érdekében állana: sikeresen nem vitatható.