Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

658 Váltójog. által jóváhagyott tervek alapján foganatosított eldarabolások vannak ki­véve. A felperes hivatkozott ugyan az adásvételi szerződés tekintetében arri; hogy azt az 0. F. B. jóváhagyta s ezzel a feldarabolási terv bemutatásának és jóváhagyásának a hiánya pótoltatott, de ez álláspontja nem helytálló —r a fellebbezési bíróság helyes indokain felül azért, mert a bemutatott s nem vitás tartalmú szerződés tartalma szerint abban a váltóadásra vonatkozó rész nincs kitöltve s így a váltóadása tekintetében a szerződés jóváhagyott­nak sem tekinthető. (1934. febr. 1. — P. VII. 4925/1933.) 899. Vt. 92. §., 1920: XXXVI. t.-c. 60. §. — Parcellaváltó tilalma. — Az 1920. évi XXXVI. t.-cikk 56. §-ának az a szabálya, hogy ingatlaneldarabolásnál az egyes részletek vevőitől váltót venni tilos és hogy az ezzel ellenkező minden megállapodás sem­mis, a tilalom ellenére vett váltó pedig visszakövetelhető, általá­nos tilalmat állít fel, mert ennek a szabálynak a célzata kétségen kívül az, hogy az eldarabolásnál földet szerző, rendszerint kisebb anyagi erejű egyének megóvassanak a váltóból eredő szigorúbb jogi következményektől. Ebből az következik, hogy az 1920. évi XXXVI. t.-c. 60. §-ábán megjelölt kivételtől eltekintve, a váltók vétele nemcsak az eldarabolást eszközlő vagy közvetítő fél részé­ről, hanem olyanok részéről is tilos, akik ugyan az eldarabolást se nem végzik, se nem közvetítik, azonban a váltó ellenében ál' táluk nyújtott kölcsönnek azt a rendeltetését, hogy abból a vé­telár lesz kiegyenlítendő, ismerik. K. Az alperes arra alapította perújítási keresetét, hogy a váltóifizetési meghagyásos eljárás alapjául szolgáló váltó kiállítása alkalmával s a váltó­fizetési meghagyás kibocsátása és átvétele idején nem volt tudomása arról, hogy a felperes, alapszabályai szerint ingatlan eldarabolások végzésével, vagy közvetítésével nem foglalkozhatott és az eldarabolási tervet az Orszá­gos Földbirtokrendező Bíróságnak be sem mutatták. A felperes az 1920. évi XXXVI. t.-c. 60. §-a szerint való kivételes jogosultságának fennállása felől őt megtévesztette és mindezeket az utóbb tudomására jutott tényeket, mint a perújításnak a Pp. 563. §-ának 11. pontja szerint való alapját érvényesíti. Helyesen mutat az alperes arra, hogy ezzel a perújításí kérelemmel nem egy, az alapper során nem ismert jogszabály érvényesítését, hanem azt célozza, hogy a felajánlott bizonyítékok útján az újított per során megállapí­tást nyerjen, hogy az 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-ában megjelölt az a kivételes helyzet, melyben váltó vétele ingatlaneldarabolásoknál is megengedett, a fel­peres javára fenn nem forgott. Ezek a tények a perújítás megengedésének jogszerű alapjául szolgál­hatnak s nem helytálló ezzel szemben a fellebbezési bíróságnak az elsőbíró­ság ítéletéből átvett az az indokolása, hogy a váltó vételi tilalom csak azokra a pénzintézetekre vonatkozik, amelyek az ingatlaneldarabolást ma­guk végzik vagy közvetítik, de nem vonatkozik a felperes pénzintézetre, mely ily tevékenységet nem végzett, hanem csupán a vételár kifizethetésére adott kölcsönt s hogy ekként nem lényeges körülményre irányul az alperes által felajánlott bizonyítás.

Next

/
Thumbnails
Contents