Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

654 Váltójog. K. A m. kir. Kúria állandóan követett gyakorlata értelmében a V. F. 3. §-ának 4. pontjában és a 30., 33. és 41. §-aiban foglalt rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy a váltótörvényben s így annak 37. §-ában is használt „fizetési nap" kifejezés alatt a váltóban kitett fizetési idő, vagyis a váltó lejárati napja értendő. Minthogy pedig a váltótörvény 37. §-ának ilyen helyes értelmezése szerint, ha a váltó a fizetés helyén forgalomban nem levő pénznemről szól, de valóságos idegen pénznemben való fizetés kikötve nincs, a fizetés országos pénznemben teljesítendő azon az árfolyamon, amelyben a kikötött pénznem a budapesti tőzsdén a váltóban kitett lejárati napot megelőzőleg utolszor jegyzett árfolyamok középáraként mutatkozik, ennélfogva az alperesek a váltókban kitett angol font tartozásukat nem a valóságos fizetés napját, hanem a váltók lejárati napját megelőző utolsó árfolyamon tartoznak megfizetni. Nem változtat ezen az sem, hogy a lejárati naptól kezdve az angol font értéke esett s a lejárati nap szerinti árfolyamon történő fizetés révén a fe!peres nagyobb értékhez jut, mint ha követelését valóságos angol fontokban most kapná meg, mert a váltótörvény határozott rendelkezésétől eltérni nem lehet, s ha alperesek angol fontokban nem teljesíthetnek, mint ahogy ezt tiltják a devizaforgalom korlátozásáról szóló rendeletek, országos pénznemben, —• minden egyéb körülményre tekintet nélkül, — a lejárati napot megelőző utolsó árfolyamon kötelesek teljesíteni. Idegen pénznemre szóló váltókövetelés esetében tehát az idegen pénznemeknek a lejárati napot kővető értékcsökkenése, a V. T. 50. §-ának 3. bekezdésében szabályozott fizetés esetétől eltekintve (C. 6053/1923.) a váltóadós javára nem szolgálhat. (1934, ápr. 18. — P. VII. 5004/1933.) 893. Vt. 41. §., 4200/1931, M. E. sz. r. 2. §. — Óvási határidő meghosszabbítása. — Az a körülmény, hogy a váltón nem szerepel kötelezettként vagy telepesként valamely pénzintézet vagy hitelügyletekkel üzletszerűen foglalkozó egyéb cég, nem lehet akadálya annak, hogy a 4200/1931. M. E. sz. rendelet 2. §-ának 1, pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint az 1931. július 13. és 23. közötti időben lejárt váltóknál az óvás a lejárattól számított 15 nap alatt vehető fel, a váltóra alkalmazást nyerjen. (K. 1933. dec. 7. — P. VII. 3699/1932.) 894. Vt. 50. §. 1. p. — Váltókamat. — Az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 5., illetve 6. §-ában foglalt szabályok csak legfelsőbb határát állapítják meg a bírói ítéleten, egyességen, szerződésen, vagy bármely más magánjogi jogcímen alapuló kamatkövetelés érvényesítésének, azonban a törvényes kamatláb mértékét nem szabályozzák. Ezért minthogy a felhívott rendelet 14. §-a szerint, a rendelet életbelépése után a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923: XXXIX. t.-cikknek a késedelmi kamat helyett megállapítható kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezései hatályon kívül léptek, a váltótörvény 50. §-ának 1. pontjában, illetve az 1895: XXXVI. t.-c. 3. §-ában foglalt szabály, mely az 1923: XXXIX. t.-c. 9. §-ának 2. bek. és az 1925: XXXVII. t.-c. 1. §-a értelmé-