Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Életbiztosítási díj fizetése. 885. 647 bálysértéssel tekintette az 1927: X. t.-c. 9. §-ában meghatározott kötelező nyilatkozatnak. A biztosított ugyanis a levél keltének időpontjában, 1930. évi november 12. napjától kezdődően az 1930/31. biztosítási időszakokra eső összes, valamint az 1931/32. biztosítási időszak első hónapjára eső díjrészlettel hátralékban volt s ezeknek a már lejárt díjrészleteknek kiegyenlítése tárgyában tette azt a nyilatkozatot, hogy fennálló tartozását nyugdíjából rendezni fogja. Ennek a nyilatkozatnak tehát, mint (. . . Mint a fejben I. a. . . .) Ennek ellenére se helyes azonban az alperesnek az az álláspontja, hogy a biztosítási szerződés már 1930. évi november 13-án megszűnt. Nincs ugyanis jelentősége az alperes amaz állításának, hogy a szerződést a díjfizetés elmulasztása miatt már az 1930/31. évi időszak folyamán törölte, mert B. és C. alatt csatolt, 1931. augusztus 12-én és szeptember 14-én kelt leveleinek tartalma szerint a biztosítottat a hátralékos díjak kifizetésére ismételten felhívta, majd midőn ennek E. •/• alatt csatolt levele beérkezett, annak tartalmát tudomásul vette, sőt F. •/. alatt csatolt, 1931. október 12-én kelt levelében a fizetésre újabb halasztást adott, tehát ezzel kifejezésre juttatta, hogy a szerződés fenntartásához a maga részéről ragaszkodik, a biztosított pedig a hátralékos díjak megfizetését ígérte és 1931. október 31-én az 1930/31. évi időszakra járó egész díjhátralékot befizette. Mindezek aztán arra a megállapításra nyújtanak alapot, hogy a feleknek a szerződés fenntartása kérdésében ugyanegy ügyleti akarata volt, tehát azt az említett időszakra fennállottnak kell tekinteni, mert (. . . Mint a fejben II. a. . . .) Alapos azonban az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a biztosítási szerződést még a biztosítottnak 1931. november 6-án bekövetkezett halála idején is fennállónak tekintette. A felek egyező előadása szerint ugyanis a biztosított az 1931. szeptember 12-én kezdődő 1931/1932. évi időszakra már csak a szeptember havi részletet fizette meg. A biztosított tehát a folytatólagos időszak további díjának megfizetésével, melyre vonatkozóan a biztosítót sem felhívási kötelezettség nem terhelte, sem a bírói úton való érvényesítés joga nem illette, annak az eseménynek bekövetkezte idején, mely ellen a biztosítás irányult, késedelemben volt s így a szerződés megszűnt és a biztosítót a biztosítási összeg megfizetésére kötelezni nem lehet. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a biztosított az 1931/32. biztosítási időszak szeptember havi első díj részletét megfizette, mert igaz ugyan, hogy a felek a 92.60 dollár díjat kifejezetten évi díjegységnek állapították még, azonban azt is kimondták, hogy ez minden hónap 12. napján esedékes 12 havi részletben fizetendő. Ebből pedig az következik, hogy az 1927: X. t.-c. 9. §-ában foglalt feltételek fennállását minden részletnél külön kell vizsgálni. (. .. Mint a fejben III. a. .. .) (1934. jan. 24. — P. VII. 1532/1932.) A biztosított ebben az ismét feltűnő esetben halálakor egyetlen havi díjrészlettel volt mindössze 25 napi késedelemben. A Kúria az ilyen esetekben is hajthatatlanul szembe helyezkedik a gyengékkel. De hogyan egyeztethető össze ezzel az állásponttal az, hogy az utólagos díjfizetés egyszerű