Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

624 Kereskedelmi jog. céggel rakodóik igénybevételére nézve barátságos úton egyességet kössön; és- ugyanezzel a miniszteri rendelettel az alperes attól a feltételtől függőleg; kapott siklópálya é& az azzal kapcsolatos létesítmények megépítésére engedélyt az iparvasút használhatása végett, ha az onnan (a siklópályától) való további szállítást és a nagy vasútra való átrakodást biztosítani tudja. Az engedélyokiratnak ebből a tartalmából nyilvánvaló, hogy a kormányhatóság nem kívánt abba beleavatkozni, hogy az érdekeltek milyen feltételekben állapodnak meg. Indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja: hogy a 37.553/1888. számú közmunka és közlekedésügyi miniszteri rendelet szerint a kérdéses, magánhasználatra engedélyezett iparvaspálya nem minősül korlátolt közforgalomra berendezett gyanánt azon az alapon, hogy a felperes azt maga is ijórészt péage jogon használja, és hogy annak használatára az alperes is engedélyt kapott, következőleg helyes a megtámadott ítéletnek az az álláspontja is, hogy ennél az iparvasútnál kormányhatósági szállítási díjszabásmegállapításnak helye nem lehetett. Az alperes ellenkező érvelése téves. A szabályszerű tényállás szerint a feleik közt az A. jelű okiratban szabályozott szerződés jött létre, amely szerint a felperes rakodójának igénybevétele mellett az alperes szénbányaüzemével kapcsolatos anyagoknak az iparvasúton szállításáért, a szénnek a csillékből a MÁV vasúti kocsijaiba döntéséért, az alperesi bányába felszállítandó anyagoknak a csillékbe rakásáért — az alperes részére esetleg kölcsön adandó csillék kölcsöndí ját, a péage díjat és az üzemi és karbantartási költségeket is beleszámítva — tonnánkint összesen 2 pengő 50 fillért tartozik az alperes a felperesnek fizetni. Alaptalanul kifogásolja az alperes ennek a szerződésnek hatályosságát a fenti rendelet 2. §-ának második bekezdésére hivatkozással amiatt, hogy a szerződés a kereskedelemügyi miniszternek bemutatva és általa jóváhagyva nem lett. Ugyanis ezúttal nem forgott fenn a rendelet felhívott helyén szabályozott az az eset, amidőn a magánvasút tulajdonosa kormányhatósági engedélyt kíván szerezni avégből, hogy vasút ját egyes feleknek szerződési úton rendelkezésre bocsáthassa, amely esetre a rendelet az illető szerződésnek a miniszter jóváhagyása végett való bemutatását írja elő; hanem az adott esetben az volt a helyzet, hogy az alperes — a vasút használatát igénybe venni óhajtó fél — kérésére előzetesen közigazgatási bejárás foganatosítása után a kormányhatóság a vasút birtokosai ellenzése ellenére engedélyt adott az alperesnek a szóban lévő iparvasút használatára olyképen, hogy a használat feltételeinek megállapítása tekintetében őt a vasút birtokosaival való megegyezésre utalta. Ezekből önként folyik, hogy a felek közt ebben a tekintetben létrejött A. jelű szerződés kormányhatósági jóváhagyásra nem szorult, és így ennek hiánya miatt érvényessége meg nem támadható. Ezzel az állásponttal nincsen ellentétben a műtanrendőri bejárás alkalmával eljárt bizottság részéről felvett 5, •/• 'jelű jegyzőkönyv szerint adott az az utasítás, hogy az iparvasúthoz való csatlakozásra, illetőleg az iparvasúton való folytatólagos szállításra vonatkozólag kötendő szerződés a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek bemutatandó, mert ennek a hatóságnak