Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Részvénytársaság. 828., 829. 575 részvényest az igazgatóság tagjaival szemben a K. T. 189. §-a alapján kereseti jog meg nem illeti. A fellebbezési bíróság ítéletének ez a jogi álláspontja azonban téves. (. . . Mint a fejben I. és II. a ) A K. T. 189. §-a alapján tehát — annak fenti helyes értelmezése szerint — az ellen az igazgatósági tag ellen, aki a törvénnyel vagy alapszabályokkal ellenkező intézkedése vagy mulasztása által — vagyis vétkesen — kárt okozott, az egyes részvényes is felléphet a fent említett feltételek fennforgása esetén említett kárának megtérítése iránt önálló keresettel és a kártérítési felelősséget sem a közgyűlési felmentvény, sem az a körülmény nem szünteti meg, hogy a vétkes igazgatósági tag a közgyűlés határozata alapján intézkedett. (1934. jan. 24. — P. IV. 2751/1933.) V. ö.: Gr. XXIV. 841. 829. Kt. 189. és 196. §. — Igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok felelőssége. — I. Az igazgatósági tag kárát az igazgatósági tagtársaitól a Kt. 189. §-ára támaszkodva nem követelheti, ha őt saját személyében is terhelik olyan mulasztások, melyek a vállalatnak végeredményében való összeomlásánál jelentősen közrehatottak, másrészt ő, mint szintén igazgatósági tag, maga sem tette meg azokat a lépéseket, amelyek elhanyagolását a többi igazgatósági tagnál panaszolja- — II. A felügyelő bizottság tagjaira a károsult, mint igazgatósági tag, a saját mulasztásának következményeit a felügyelet hiányossága címén át nem háríthatja. K. A felperes, aki a Ph. Művek részvénytársaságnak az alakulásától (1923. júliustól) igazgatósági tagja és 1924. július 18-áig egyúttal igazgatója is volt, a jelen perben a Kt. 189. és 196. §-ok alapján amiatt kér kártérítést a részvénytársaságnak többi igazgatósági tagjától (L, II. és III. rendű alperesektől), továbbá a felügyelő bizottság tagjaitól (IV., V. és VI. rendű alperesektől), mert az igazgatósági tagok a felperesnek, az ügyvezető igazgatói alkalmazásából történt elbocsátása után, vagyonelvonással, kötelességük többirányú elhanyagolásával, és a kellő időben való csődkérés (Kt. 187. §, 2. bekezdése) elmulasztásával, a felügyelőbizottsági tagok pedig a Kt. 195. §-ában megszabott feladatuk megszegésével idézték elő azt, hogy a felperes csak 326 pengőhöz tudott hozzájutni abból a 18.644-42 svájci frank tőkét és 3086 pengő 60 fillér perköltséget kitevő követeléséből, melyet az ügyvezető igazgatói szolgálatból jogtalanul történt elbocsátása miatt a részvénytársaság ellen megítélt a m. kir. Kúria 1928. február hó 8-án hozott P. II. 6539/1926/39. számú ítéletével. A fellebbezési bíróság — részben az elsőbírósági végítéletre is utalva — a Pp. 270. §-ának megfelelő tüzetes indokolással, iratellenesség nélkül, okszerű ténybeli következtetés mellett, a felülvizsgálat körébe nem eső szabad mérlegeléssel, tehát a Pp. 534. §-a értelmében ezúttal is irányadólag megállapított tényekből helyesen következtette, hogy egyrészt a felperest, mint a részvénytársaságnak ügyvezető igazgatói ügykörű igazgatósági tagját, saját személyében is terhelik olyan mulasztások, melyek a vállalatnak végeredményében való összeomlásánál jelentősen közrehatottak, hogy másrészt a fel-