Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

540 Kereskedelmi jog. állásból azonban az I. r. alperes felelősségének alapjául szolgüó üzletátruházást megállapítani nem lehet. A meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a gyári ingatlanok, azok felszerelése és berendezése, az I. r. alperes részvénytársaság megalakulása, az 1913. év óta ennek az alperesnek a tulajdona. Azokat a II. r. alperes — a III. r. alperes egyéni cég alatt — az 1927. évi január hó 25-én kötött bérleti szerződés alapján használta vasárugyár céljára 1929. évi augusztus haváig, amikor azt az I. r. alperesnek visszabocsátotta. A fellebbezési bíróság helyesen fejtette ki, hogy a bérlemény visszabocsátása a K. szegedi vasárugyár egyéni cég alatt folytatott kereskedelmi üzlet átruházásának nem tekinthető. A felperes pedig nem bizonyított olyan tényeket, amelyekből okszerű következtetés lenne vonható arra, hogy az I. r. alperesre a K. szegedi vasárugyár egyéni cég üzlete szerződéssel átruháztatott. Nem bizonyította nevezetesen a felperes azt, hogy a bérlemény visszabocsátásakor az említett egyéni cégnek a gyártelepen maradt nyers anyagai, félkész és készárukészletét az I. r. alperes szerződéssel megszerezte volna, sőt a Pp. 534. §-ának megfelelően kifejezetten nem támadta meg a fellebbezési bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy ezeket az ingókat a II. r. alperes csak egy hónapi időtartamra hagyta a gyártelepen. Az a körülmény pedig, hogy a III. r. alperes üzleti könyvei az alperes birtokában hagyattak, egymagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy a III. r. alperes künnlevőségeit átvette s ekként a nevezett cégnek vevőkörét megszerezte. Egyébként is a felperes az 1931. évi november hó 30-án megtartott fellebbezési szóbeli tárgyaláson kifejezetten beismerte, hogy az I, r. alperes a gyári üzemet nem folytatja. Már pedig az élettapasztalat szerint kizártnak tekintendő, hogy ily hosszú üzemszünetelés után a III. r. alperes által esetleg átengedett vevőkör az üzlet folytatásánál felhasználható legyen. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jognak megfelelően jutott arra a következtetésre, hogy adott esetben üzletátruházás nem történt s ezen az alapon a felperest az erre alapított keresetével jogszabálysértés nélkül utasította el. (1933. máj. 26. — P. IV. 337/1932.) V. ö. az előbbi határozatot. A régi helyén hasonló új üzlet indítására 1. Gr. XXIII. 880., vendéglői üzlet átruházására Gr. XXV. 827. 792. (Kt. 20. §.) 1908: LVII. t.-c. 3. §. — Üzlet, üzletátruházás, üzleti tartozások. — LA kereskedelmi üzlet a kereskedőnek kereskedelmi ügyletek megkötését előmozdító és lehetővé tevő azon jogainak és javainak foglalata, amelyek önálló gazdasági rendeltetésüknél és a forgalmi életben való szerepüknél fogva a kereskedő egyéb vagyonától, sőt egy másik üzletétől is elkülönülő egységként jelentkezik. A kereskedői minőséget a kereskedelmi ügyletekkel saját nevében való iparszerű foglalkozás adja meg. (K. T. 3. §.) Azok a tények pedig, amelyekből felismerhető, hogy a kereskedelmi ügylettel való foglalkozás szándéka nem pusztán egyes alkalmi üzletek, hanem meg nem határozott számú kereskedelmi ügyletek rendszerinti, hivatásszerű kötésére irányul, — az iparszerűséget tanúsítják. Amikor