Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

524 Öröklési jog. rendelet helyes értelmezésével mondta ki, hogy a kereset időelőtti; a keresetet ebből az okból elutasító ítéleti döntése tehát jogszabályt nem sért. Ennek következtében az említett döntést támadó felülvizsgálati kérelmet, mint alaptalant, el kellett utasítani. (1933. szept. 22. — P. I. 1940/1932.) Lásd a Gr. XXVI. 814. sorszámú határozatot. 769. Mt. 1951. § Végrendeletben foglalt meghagyás teljesítésének lehetetlenülése. — Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás nélkül nem tette volna meg és a meghagyás teljesítése a terheltnek terhére róható okból lehetetlenné vált, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti. (Nem szószerínt a határozatból.) K, Az örökhagyó az alpereseknek hagyta vagyonát azzal a meghagyással, illetve kötelezettséggel, hogy férjét, az elmebetegség miatt gondnokság alatt álló felperest, holtig gondozzák, ápolják és minden szükségessel ellássák, holta után pedig eltemettessék. Az alperesek a végrendeletet elfogadták és a felperes ellátásáról egyideíg gondoskodtak, majd őt elmebaja miatt kórházba vitték, ahonnan azonban mint zárt intézeti kezelésre nem szorulót elbocsátották, A felperest a kórházból gondnoka hozta ki és azóta ennek háztartásában él. Feltehető, hogy az örökhagyó az alpereseket férje eltartásának kötelezettsége nélkül vagyonában nem részesítette volna, következésképen ha az alperesek a feltétlenül tekintendő meghagyás teljesítését megtagadták, vagy annak teljesítése a terhükre róható okból lehetetlenné vált, a részesítést elveszíthetik s a felperes, aki leszármazók hiányában hitvestársi öröklésre van hivatva, az alpereseknek hagyott vagyonra törvényes öröklés címén igényt támaszthat. A fellebbezési bíróság megállapítása szerint azonban nincs bizonyítva, hogy az alperesek a felperes gondozását és eltartását annak a kórházból kijövetele után megtagadták, ellenkezőleg a tényállás az, hogy az alperesek készek voltak a meghagyás teljesítésére s a felperes gondnoka hiúsította meg ezt. A fellebbezési bíróság perrendszerűen megindokolta, hogy az alperesek megtagadó nyilatkozatáról szóló tanúvallomásoknak miért nem adott hitelt s az idevonatkozó indokolás az iratokkal, vagy az okszerűséggel nem ellenkezik. De nem juttatja kifejezésre az eltartás megtagadását s ezért nem döntheti meg a bizonyítani kívánt nyilatkozatok valószínűtlenségére következtető okfejtés helyességét az ítélet indokolásában ki nem emelt az a körülmény, hogy az I. rendű alperes a felperes elbocsátásáról szóló klinikai értesítést a felperes gondnokánál hagyta azzal a kijelentéssel, hogy baj van. Ezeknél fogva a szóban levő megállapodás mint a bizonyítékok szabaa mérlegelésének a felülvizsgálatból kizárt eredménye ebben az eljárásban is irányadó. Ami a további tényállást illeti, a felperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint beismerte, hogy az alperesek — amikor a felperes már kilenc hónap óta a gondnokánál volt, de még a kereset beadása előtt — kijelentették készségüket a felperes ellátására és a lakókhoz intézett felmondás útján lépéseket tettek az iránt, hogy a bérben levő hagyatéki házban