Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

522 Öröklési jog. K. A végrendsiet értelmezésénél nem az abban használt kifejezések, betüszerint vett értelmét, hanem a végrendelkezőnek valódi akaratát keli' irányadóul venni és, ha ennek mibenléte iránt maga a végrendelet tartalma kétséget hagy fenn, a bíróság a tárgyalás és bizonyítás egyéb adataiból is következtetést vonhat arra, hogy a végrendelkezőnek mi volt a valódi aka­rata. Csak annak nincsen helye, hogy a végrendelkezőnek a végintézkedé­sekre megszabott alaki kellékek megtartása nélkül tett nyilatkozata, vagy az akaratát kifejezésre juttató más magatartása alapján, magának a végrende­letnek a tartalmától és ennek világos értelmétől eltérően állapíttassák meg a végrendelkező akarata s a végrendelet tartalmával szemben, a tárgyalás é.; bizonyítás egyéb adatai alapján ekként megállapított akarat tekintessék irányadónak a végrendeleti örökösödés rendjére nézve, mert ez már lénye­gében a végrendelet alaki kellékeire vonatkozó törvényes rendelkezéseknek a figyelmen kívül hagyását jelentené. A fellebezési bíróságnak az az eljárása tehát, hogy a végrendelet hátra­hagyása mellett elhalt G. A. örökhagyó valódi akaratának a felderítése vé­gett, magának a végrendeletnek a tartalmán felül, dr. F. Ödönnek a Sz. Ilona által az alperesek ellen hagyomány kifizetése iránt ugyanezen végren­delet alapján indított perben tett vallomását is a mérlegelése körébe vonia, egymagában jogszabályt nem sért; csak az ütköznék a végrendelet értelme­zésénél irányadó szabályokba, ha a tanú vallomása alapján a fellebbezési bíróság az örökhagyó végakaratát magának a végrendeletnek a világos tar­talmától eltérően állapította volna meg. Ha maga a végrendelet a felperesek részére rendelt hagyományok kifi­zetésének az időpontját, akár a Z. Lajos és társai céggel kötött bérleti szer­ződés rendelkezéseire való utalással, akár más módon, határozottan megje­lölte volna, akkor a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az örök­hagyó valódi akarata szerint a hagyományok nem a végrendeletben ekként megjelölt .időpontban, hanem csak az utóbb módosított bérleti szerződés megszűnésének épen a módosítás következtében későbben bekövetkező idő­pontjában válnak esedékessé, a felperesek hátrányára lényegesen eltérne a végrendelet tartalmától és ezért az örökhagyónak ily módon megállapított akarata a végrendeleti örökösödés rendjére nézve irányadó nem is lehetne. A végrendelet azonban a hagyományok esedékessé válásának az idő­pontjára nézve ilyen határozott rendelkezést nem tartalmaz. Ide vonatko­zóan ugyanis a végrendelet azt rendeli, hogy a hagyományok kifizetése az örökhagyó halálától számított egy éven belül történjék, de semmiesetre sem előbb, mint a néh. G. Frigyes és ennek felesége által a Z. Lajos és társai céggel 1918. évi szeptember hó 21-én megkötött bérleti szerződés megszűné­sének időpontja, amely időpontig a hagyományosok — akik közé a felpere­sek is tartoznak, — a nekik szánt hagyományok kifizetését nem követelhetik. Az itt említett s az alperesek 9. sorsz. előkészítő iratához 37- alatt másolat­ban mellékelt bérleti szerződés pedig a szerződés tartalmáról nemcsak a 2. pontjában rendelkezik, amelynek értelmében a szerződés hatálya 1918. évi szeptember hó 20-án veszi kezdetét és 1930. évi november hó 1. napjáig, vagyis egymásután következő 12 évre terjed, hanem a 16. pontjában is, amely így szól: „A kikötött 12 évi bérleti idő alatt szerződő felek a bérletet fel nem mondhatják, és csak az utolsó év lejárta előtt élhetnek fél évi felmon-

Next

/
Thumbnails
Contents