Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Felelősség vétlen kárért. 737—740. 503 érvényben volt 57000/1910. B. M. sz. rendelet 41. és 43. §§-ban előírt rendelkezéseket, ugyanazért a kir. Kúria az alperes ide vonatkozó felülvizsgálati panaszainak érdemi vizsgálatába nem is bocsáj tkozott, mert mindezekkel a körülményekkel a perbeli balesetnek a bekövetkezése — a fentiekből következően — a fennforgó esetben oki összefüggésbe nem hozható. (1933. nov. 29. — P. VII. 1573/1933.) 739. Mt. 1742. §. — Sérült hibája. — A vasút az átjáróknál a sorompót csak saját veszélyére mellőzheti ugyan, azonban egyedül a sorompó hiánya miatt, a vasút felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a baleset közvetlen oka a sorompó hiánya volt. K. A polgári jogi határozatok tárába 173. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozat szerint a vasút az átjáróknál a sorompót csak saját veszélyére mellőzheti ugyan, azonban egyedül a sorompó hiánya miatt, amint az a hivatkozott elvi jelentőségű határozat indokolásából s az ott is ismertetett eset körülményeiből is kitűnik, a vasút felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a baleset közvetlen oka a sorompó hiánya volt. Ámde a jelen esetben ez nem állapítható meg. Néhai Cs. István a baleset színhelyét ismerte, tudta, hogy az átjárónál sorompó nincs, tudott arról, hogy körülbelül abban az időben, mikor gépkocsijával arra ment, vonat szokott közlekedni. Az átjárótól a vonat érkezése felőli oldalon a kilátás kb. 170 m. távolságig szabad volt, tehát ha a vasúti pályatest átlépése előtt körültekint, a közeledő vonatot minden körülmények között olyan időben láthatta meg, hogy a gépkocsit megállítva, a balesetet elkerülhette volna. A baleset közvetlen oka tehát nem a sorompó hiánya volt, hanem minden gépkocsi vezetőtől elvárható az a legelemibb kötelességnek az elmulasztása, hogy néhai Cs. István anélkül hajtott a sorompóval el nem látott átjárónál a pályatestre, hogy edőbb széttekintett volna, habár a kilátást semmi sem akadályozta. Cs. Istvánné és gyermekei kártérítési igénye tehát nem jogos, mert a balesetet kizárólag jogelődjük vétkes gondatlansága okozta. Cs. Ádámné és gyerekeinek az alperes vasúttal szemben támasztott igénye meg azért alaptalan, mert a balesetet harmadik személynek, a Cs. Istvánnak a vasút részéről el nem hárítható cselekménye idézte elő. A L. Hermann fia cég pedig azért nem igényelheti még a kár felerészánek a megtérítését sem, mert az alperest semmiféle mulasztás nem tarhelj, ellenkezőleg a kárt egyedül az ő megbízottja, Cs. István gépkocsivezető vétkes gondatlansága okozta. (1933. dec. 7. — iPs VII. 3620/1932.) 740. Mt. 1742. §. — Sérült hibája. — A vonat elindításánál nem szereplő vasutas figyelmeztetése a vele társalgó volt vasutas irányában, hogy az induló vonatra szálljon fel, nem alkalmas a vasút vétkességének megállapítására. (Nem szószerint.) K. A megállapított, irányadó tényállás szerint a kereseti követelés alapjául szolgáló baleset akként következett be, hogy a felperes a Pécsről induló vonatról a pécskülvárosi állomáson leszállott abból a célból, hogy egy