Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

432 Kötelmi jog. biztosított vételi joggal élni nem kívánnak: a kir. Kúria mindebből arra az. eredményre jutott, hogy a felpereseknek keresete jogos alappal nem bír.. (1933. okt. 11. — P. V. 1748/1933.) 663. Mt. 1522., 1525,, 1533. §§. — Tulajdonosváltozás hatása a haszonbérletre. — A haszonbérbe adott ingatlan vevője a telekkönyvbe be nem jegyzett haszonbérletet a törvényes felmondási idő megtartásával abban az esetben is felmondhatja, ha a vételi szerződés megkötésekor tudott a haszonlbéri szerződésnek arról a kikötéséről, amely a haszonbérlet tartamát a törvényes felmondási időn túl terjedő időre állapítja meg. (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 64. számú polgári döntvénye.) K. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban röviden Optk.) 1120. §-ának rendelkezése szerint a telekkönyvbe be nem kebelezett „bérlési" (bérleti és haszonbérleti) szerződés megszűnik, ha a tulajdonos a bérleményt elidegeníti és az új tulajdonos a szerződést kellőképen felmondja. Az úi tulajdonos felmondási joga fennáll természetesen akkor is, ha ő a szerzést közvetítő ügylet megkötésének vagy a tulajdon szerzésének idejében tudott a bérlésről. Ez a tudomás a Törvénykönyv rendszerében közömbös. Erre mutat az 1095. §. szövege is, amely szerint a szerződés az utódot (singularis successor-t) csupán abban az esetben köti, ha be van kebelezve. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a magyar „anyagi magántörvények" uralmát visszaállították, azonban a tárgyalt kérdésre is kiterjedő azzal a korlátozással, hogy az Optk. ama szabályai, amelyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak, s amelyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyészésére alapul szolgálnak, hatályukat egyelőre megtartják (156. §.). Ezzel a rendelkezéssel a tárgyalt anyagra vonatkozó osztrák jogi szabályoknak csak az a része vált szokásjogunk részévé, amely megengedi a telekkönyvi bejegyzést és amely a bejegyzés hatályát mind az ingatlan következő tulajdonosával, mind pedig az eladóval (és hitelezőivel) szemben megszabja. Ezek a rendelkezések a Törvénykönyv 1095. és 1121. §-ában vannak és amennyiben a Telekkönyvi Rendtartás 66. §-ának és a Végrehajtási Törvény 191. §-ának rendelkezéseivel azonosak, annyiban az utóbbi tételes szabályok erejénél fogva irányadók. Ellenben az Optk.-nek az a rendelkezése, amely szerint a bérleményes, ha joga a nyilvánkönyvekbe beiktatva nincs, kellő felmondás után az új tulajdonosnak engedni tartozik (1120. §.), tisztán kötelmi jogi természetű szabály, amely a telekkönyvi rendeletekkel szorosabb „egybefüggésben" nincs. Ennélfogva ez a rendelkezés az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 156. §-ával, vagy a Telekkönyvi Rendtartás valamely rendelkezésével éppoly kevéssé tekinthető fenntartottnak, mintahogy nincsenek fenntartva azok az egyéb magánjogi szabályok sem, amelyek a telekkönyvvel, mint az ingatlanokra vonatkozó jogok szerzését közvetítő intézménnyel ugyan szükségképen összefüggnek, de csak annyiban, hogy ingatlanra vonatkozó valamely telekkönyvi jog szerzéséhez (változásához, megszűnéséhez) a telekkönyvi bejegyzésen felül szükséges ügyleti (tényállásbeli) elemekre, illetőleg a telekkönyvön kívül megvalósuló különféle tényállásokra vonatkoznak. Ennek ellenére szokásjogunk az 1861. év után is állandóan az Optk