Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

6 Közigazgatási jog. Az állami tisztviselő, a bírói állásra való kinevezésével, a bírói és. ügyészi külön státusba lép be; a törvénnyel az illetmény igények szempontjából élesen körülhatárolt ebbe a státusba csak azokat az igények-it hozhatja magával, amelyéket a törvény kifejezetten megjelöl. A törvényben kifejezetten nem biztosított igény érvényesíthetésének az az általános jogelv állja útját, hogy a különleges törvénybe többet belemagyarázni vagy abból elvonni, mint amennyi igény a törvényben lefektetve van — nem lehet. A törvény 7. §-ának első bekezdése azt mondja ki, hogy a kinevezés a fizetési csoport legalsó fokozatára szól és hogy a magasabb fizetési fokozatokba az előlépés három évenkint (illetőleg az 1925: IX. t.-c. 20. §-a értelmében a harmadik és negyedik fizetési csoportban kétévenkint) önmagátólkövetkezik be. A 9. §. első bekezdése pedig előírja, hogy a magasabb fizetési fokozatokba való előlépésre igényt adó szolgálati idő attól a naptól számít, amely nappal az ítélőbírót vagy ügyészt a fizetési csoportjába tartozó valamely állásra kinevezték. A törvény tehát félre nem érthető rendelkezéseket tesz a státusba kinevezett egyén fizetés-igényét és a fizetési fokozatokban való előlépését illetően; úgyhogy a törvénynek ily irányban való hiányosságáról, amely más jogszabálynak szükségképpeni alkalmazását kívánná, — nem lehet szó. A különleges törvény által adott szabály alól kivételnek pedig csak annyiban lehet helye, amennyiben azt maga a törvény rendeli. Ily eltérést a 7. §. második bekezdése tesz, amely szerint a három évi várakozási idő — az első és a második fizetési csoportban és magának a bírói, illetve ügyészi testületnek kikérendő véleménye alapján — megrövidíthető. A 7. §. azonban nem tesz valamely kivételt azokra, akik a közszolgálat, más ágazatából léptek át a bírói pályára; amiből következik, hogy a törvényszakasz rendelkezéseit minden bírói kinevezés esetén alkalmazni kell tekintet nélkül arra, hogy a kinevezettekre nézve, korábbi állami tisztviselői állásában, illetményigényét kedvezően érintő valamely jogszabály volt hatályos. IV. De a bíróság a m. kir. igazságügyminiszter által ismertetett törvényes jogszabályokat nem találhatta olyanoknak sem, mint amelyek a bíróság álláspontjának gyöngítésére alkalmasak lehetnének. Ugyanis: 1. Az 1920: XX. t.-c. a bíráknak és ügyészeknek — külön státus létesítésével — illetményigényeit szabályozza és egyáltalában nem érintette sem a "bírói függetlenségnek törvényeinkben lefektetett biztosítékait, sem a bírói kinevezéseket szabályozó törvényes rendelkezéseket. Abból azonban, hogy az 1891: XVII. t.-c. 22. és 23. §§-ainál a kir. ítélőtáblai és kir. kúria bírói állásokra történő kinevezésekre vonatkozó rendelkezései ezidőszerint is hatályban vannak, — egylátalában nem következik az, hogy ugyanannak a törvénynek az 50. §-a is, amely a szerzett rangsornak és fizetési fokozatnak más állásra kinevezés esetére való biztosítása céljából többi közt a fentebb említett ítélőbírákat az igazságügyiminiszteri osztálytanácsosokkal, illetőleg miniszteri tanácsosokkal egy csoportba foglalta — szintén hatályban maradt volna; mert a bírónak illetményigényét.