Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 143 Végrehajtási ügyek 333. Az izraelita hitközség bármelyike által a saját tagjaiktól szedett díjak, mint tÖTvény által szentesített közjogi jellegű kötelékhez tartozáson alapuló járandóságok, az 1.191/1888. V. K. M. eln. sz. rendelet 5. pontja értelmében kétségtelenül felekezeti adó jellegűek és így azokra a közadók módjára való behajtás joga szintén kiterjed. A hitközségi adók azonban nemcsak közadók módjára behajtható felekezeti szolgáltatások, hanem valóságos közadók, amelyeknek ezt a jellegét a 60.000/1927. P. M. sz. rendelet még jobban kidomborítja azzal, hogy a hitközségi adókat az együttesen kezelendő közszolgáltatások közé sorozza, amelyeket a 48.900/1930. P. M. sz. rendelet értelmében — a behajtásra hivatott politikai község elkülönítve egyáltalán nem is kezelheti. Ezekre is vonatkozik tehát a K. K. H. Ö.-nek az a szabálya, amely szerint a közadók fejében átvett — és nem a községet (várost) illető — pénzeket sem a község (város) céljára, sem más célra nem szabad igénybevenni, (40. §. 1. bek.) és hogy a községek (városok) pénztáraiban levő közadókat végrehajtás alá vonni nem lehet (40. §. 2. bek.). Nem helytálló ezzel szemben az arra való hivatkozás, hogy az 1881: LX. t.-c. és az 1908: LXI. t.-c. az ú. n. kultuszadókövetelések lefoglalása tekintetében tiltó rendelkezést nem tartalmazván azok magánjogi követelések fejében minden további nélkül lefoglalhatok, mert a végrehajtási törvény a magánjogi követelések végrehajtási módozatait elsősorban a polgári magánjogi végrehajtás szabályai alá eső tárgyakra nézve szabályozza, vagyis •ama jogtárgyak tekintetében, amelyek magánjogi értelemben birtokolhatok. A közjogi jogviszony tárgyaira (pl. közutakra) nézve ellenben a végrehajtási törvény rendelkezései rendszerint egyáltalán nem, vagy csak annyiban irányadók, amennyiben a végrehajtási törvénynek valamely rendelkezése az ily tárgyak lefoglalhatóságát kifejezetten megengedi avagy tiltja. Abbói azonban, hogy a végrehajtási törvény valamely közjogi jogviszony tárgyára nézve a lefoglalhatóság szempontjából sem pozitív, sem negatív irányban rendelkezést nem tartalmaz, még korántsem következik, hogy az polgári úton feltétlenül végrehajtás alá vonható, mert a végrehajtási törvényeken felül a tételes közigazgatási jognak és eljárásnak s így tehát a K. K. H. Q. nek rendelkezéseit is figyelembe kell venni. Ámbár tehát ezek szerint a hitközségi adók, mint közadó jellegű együttesen kezelendő közszolgáltatások, vagyis mint szintén közjogi jogviszonynak tárgyai, a hitközség magánjogi tartozása fejében vezetett közpolgári végrehajtási eljárás tárgyául szabályként nem szolgálhatnak, mégis a jelen esetben az a jogsérelem, amely abból származott, hogy a rendes bíróság az u.-i aut. orth. izr. hitközségnek a hitközségi tagoktól járó tagdíjhátralékait a hitközségnek magánjogi tartozása fejében polgári végrehajtás rendén lefoglalta, az ügy jelenlegi állásában már nem orvosolható, mert a rendes bíróság a foglalást a jogorvoslatra megszabott határidő eredménytebn letelte folytán jogerősnek mondotta ki és így az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a utolsóelőtti kezelése értelmében a rendes bíróságnak ez a rendelkezése a K. K. H. Ö. 40. §-ának 1. és 2. bekezdése ellenére a közigazgatási hatósággal szemben feltétlenül, azaz bírói hatáskör hiányában, illetőleg bírói hatáskör túllépés esetében is irányadó. E részben tehát hatásköri összeütközés fennforgásáról nem lehet szó, még pedig annál kevésbbé, mert a lefoglalhatóság