Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
138 Hatásköri Bíróság határozatai. tás útján, hanem közigazgatási úton is letiltották. (KKHÖ. 53. §. 11. p. és 64. §. 4. bek.) Hb. A nem vitás tényállás szerint néhai Sch. S. és néhai Sch. A. volt m.-i gőzmalomtulajdonosok örököseinek B. vármegye gyámpénztára által kezelt készpénztőkéjét számos végrehajtató foglalta le részint közigazgatási, részint bírói végrehajtás útján és felmerült az a kérdés, hogy a végrehajtatok között sorrendet állapítsanak meg követeléseik kielégítése érdekében. Minthogy a sorrend megállapítását mind B. vármegye árvaszéke, mind a b.-i kir. járásbíróság és a sz.-i kir. törvényszék b.-i kirendeltsége hatáskörük hiánya miatt kölcsönösen elhárították maguktól, jóllehet egyiküknek az eljárás kétségtelenül hatáskörébe tartozik, és eme határozataik jogerőre emelkedtek, ennélfogva a jelen ügyben a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között az 1907: LXI. t.-c. 7, §-a első bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült fel. A fölmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból: Az 1881: LX. t.-c. 83. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a foglalás joghatálya a végrehajtást szenvedőre nézve a foglalástól, a közpénztárra nézve "pedig attól az időponttól számít, amelyben a foglalásról a pénztárt, illetőleg az 1908: XLI. t.-c. 18. §-ában foglalt rendelkezéshez képest, abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utolványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesíti, a pénztár fölött álló hatóság mellé rendelt számvevőséget értesítik, elsősorban nem a több végrehajtató esetét és ezek között a kielégítés sorrendjét tartja szem előtt, hanem egyetlen végrehajtató fellépte esetében azt az időpontot kívánja megszabni, amelyen túl a közpénztár sem a végrehajtást szenvedőnek magának, sem a bírósági utalványostól különböző harmadik személynek a letétként kezelt vagy egyébként kifizetésre váró összegből addig, amíg a foglalás megszüntetéséről, illetve a lefoglalt pénzbeli követelés utalványozásáról a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság nem értesítette, fizetést nem teljesíthet. Az imént idézett jogszabályból tehát a sorrendi kérdésben a közigazgatási hatóság hatáskörére következtetni nem lehet. Még kevésbbé tartalmaznak akár a végrehajtási törvénynek (1881: LX. t.-c.) egyéb rendelkezései, akár az azt kiegészítő újabb törvények intézkedést afelől, hogy amennyiben a közpénztárnál lefoglalt készpénzkövetelés tekintetében a kielégítési sorrend megállapításának szüksége merülne fel, azt a közpénztár volna hivatott teljesíteni. Ellenkezőleg: a végrehajtási törvény 133. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint: ha a végrehajtást szenvedőnek olyan pénzbeli követelését foglalták le, melyet közpénztárból vagy letétből vehet fel, a lefoglalt pénzbeli követelést a végrehajtató részére a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság utalványozza; továbbá abból, hogy több végrehajtató esetén szükségképen a végrehajtási eljárásnak közelebbről: a végrehajtás foganatosításának keretébe tartozik a sorrendi kérdések elbírálása is: okszerűen következik, hogy a további eljárás során felmerülhető elsőbbségi kérdések eldöntésére szintén az a bíróság hivatott, amelynek hatáskörébe az ingókra elrendelt végrehajtás esetében ennek foganatosítása tartozik. E tekintetben nem szabad szem elől téveszteni, hogy lehetnek hitelezők, akik nem a le-