Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Törvénykezési illeték 222—225. 103 zóknak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél, vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. A bíróság által megadott szegénységi jog nem vonja maga után feltétlenül az illetékmentességet. Az 1914: XLIII. t.-c. 75. §. első bekezdése ugyanis kizárólag csak annak a félnek biztosítja az illetékmentességet, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos napszám és ezen az alapon a Pp. 112. §. első bekezdése értelmében a bíróságtól szegénységi jogot kapott. Az 1914: XLIII. t.-c. 75, §. második bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a Pp. 112. §. második bekezdése értelmében megadott szegénységi joggal illetékmentesség nem jár. A szegénységi jog megadása a bíróságnál kérhető, de mert a Pp. 115. §. 3. bekezdése kötelezően előírja, hogy a kérelem mellett be kell mutatni a hatósági bizonyítványt, amely tanúsítja a félnek állását vagy foglalkozását, vagyoni viszonyait, az általa fizetendő egyenes állami adó mennyiségét, továbbá azt a körülményt, hogy jövedelme a lakóhelyén szokásos napszámot nem haladja meg, továbbá, ha a fél a 112. §. második bekezdése alapján kéri a szegénységi jog megadását, a hatósági bizonyítványnak a fél állásán, vagy foglalkozásán, vagyoni viszonyain és az általa fizetendő egyenes állami adó mennyiségén felül tanúsítani kell a fél családi viszonyait, azoknak a személyeknek a megnevezésével, akiknek tartásáról gondoskodni köteles és a félnek a perköltség viselésére való felelőtlenségét, kétségtelen, hogy a bírósághoz szegénységi jog megadása iránt előterjesztett kérelmeken elő kell terjeszteni azt is, hogy a Pp. 112. §. első bekezdése alapján illetékmentességgel járó szegénységi jogot, avagy a Pp. 112. §. második bekezdése szerinti szegénységi jog megadását kéri-e? Amennyiben a fél kifejezetten a szegénységi jogon alapuló illetékmentesség megadását kéri, de a kérvényéhez a hatósági bizonyítványt nem csatolt, avagy kérelmének nem megfelelő hatósági bizonyítványt csatolt, az illeték feljegyzési kedvezmény a felet mégis megilleti, mert egyrészt az 1914: XLIII. t.-c. 75. §. harmadik bekezdése értelmében a szegénységi jogon alapuló illetékmentesség a jog megadása iránt a bírósághoz intézett kérelem előterjesztésétől kezdődik, másrészt a Pp. 122—123. §-ai értelmében abban a kérdésben, hogy a szegénységi jog és milyen illeti meg a felet, a perbíróság hivatott dönteni. Ebből következik, hogy a kérelem alaki kellékeit és a szegénységi jog megadásának előfeltételei fennforgását is a perbíróság jogosított vizsgálni és megállapítani. A perbíróság ugyanis a hiányzó, vagy a kérelemnek nem megfeleiő hatósági bizonyítvány pótlását vagy a belátása szerint szükséges más intézkedést tehet a kérelem érdemleges elintézése előtt. A szegénységi jogon alapuló illetékmentesség hatálya, amelyet a törvény kifejezetten a jog megadása szerint a bírósághoz intézett kérelem előterjesztéséhez fűz, meg nem szakítható s az illeték feljegyzés jogosultsága a kérelem esetleges hiánya folytán csak a fél kérelme és mellékletei alapján a perbíróság által a kérelem tárgyában hozandó határozattól függetlenül és elkülönítve elbírálás tárgyát nem képezheti. Az illetékmentességgel összekötött szegénységi jog megadása iránti ké-