Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Vasúti szolgálat. 1021., 1022. 709 latlanul távolmaradás okából, a létszámból minden további eljárás nélkül hivatalból törlendő volt. Ebből következik, hogy az alperes a felperest jelentkezésekor a szolgá­latba visszafogadni nem tartozott. De nyomatékosan utal a kir. Kúria arra a körülményre is, hogy fel­peres a NB/2. 7. alatti értesítés alapján még 1921. évben tudomást szerzett arról, hogy alperes a szolgálatba visszavenni nem hajlandó, és ennek dacára a keresetét csak 1928. január 2-án, tehát mintegy hét év eltelte után indí­totta meg. Ily hosszú ideig pedig a felperes az alperest nem hagyhatta bizonytalanságban afelől, hogy elbocsátását és ezzel a létszámból törlését jogosnak tartja és elfogadja-e vagy nem, mert az a szolgálati viszony termé­szetével és az alkalmazottól megkívánt szolgálati hűséggel ellentétben áll. A felperesnek, amennyiben a törlést és a szolgálatból való elbocsátást jog­talannak tartotta, az ellen nyomban tiltakoznia és a keresetet megindítania kellett volna. Minthogy azonban azt nem tette, elbocsátásába belenyugodott­nak is tekintendő és az elbocsátás jogtalansága miatt hét esztendő múlva a keresettel jogosan már ez okból sem léphetne fel. (1932. nov. 4. — P. II. 8396/1930.) 1022. 1914: XVII. t.-c. 54—55. § Hivatalvesztést megál­lapító büntetőbíróí ítélet után újrafelvételi eljárás során hozott felmentő ítélet joghatálya. — A vasúti létszámból törlés jogha­tályossága a törlés megtörténtekor fennállott helyzet szerint bírálandó el. Ennélfogva az újrafelvételi eljárás során ho­zott felmentő ítéletnek a törlés szabályszerűsége szempontjából visszaható ereje nincsen, és a szabályszerűen eszközölt törlés nem vált szabályellenessé azáltal, hogy a felmentő ítélet a hi­vatalvesztést megállapító korábbi büntetőbírói ítéletet hatályon kívül helyezte. K, A s.-i kir. törvényszék mint büntető bíróság a felperest az 1919. november 6-ikán kelt B. 871/36/1919. számú jogerős ítéletével többrendbeli személyes szabadság megsértésének büntette és vétsége miatt'két évi sza­badságvesztésbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre és politikai jogainak fel­függesztésére ítélvén, — alperes az 1924; XVII. t.-c. 54. §. 2. bek. értelmé­ben a felperest nemcsak jogosult, de köteles volt a létszámból törölni. A felperes által 1930. évben folyamatba tett újrafelvételi eljárás foly­tán a s.-i kir. törvényszék, mint büntető bíróság az 1930. május 29-én kelt B. 2340/19/1930. számú jogerős ítéletével az alapítéletet hatályon kívül he­lyezte és felperest az ellene emelt vád alól felmentette ugyan, — azonban az alperesnek a felmentő ítélet folytán újból szolgálatra jelentkező felperest állásába visszahelyezni kötelességében nem állott, s az alperes a visszavé­tel megtagadása folytán a felperesnek kártérítéssel nem tartozik. Az idézett törvény 55. §-a ugyanis csak az esetben adja meg az elbo­csátott alkalmazottnak azt a jogot, hogy magánjogi igényeit a törvény ren­des útján érvényesítheti, ha a létszámból törlés szabályellenesen történt. A törlés joghatályossága pedig a törlés megtörténtekor fennállott hely­Döntvénytár. 1933. AO

Next

/
Thumbnails
Contents