Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Nyugdíj. 1018., 1019. 765 igényére a felek szerződéses megegyezésénél fogva, nem pedig jogszabályként magának a jogszabálynak a közjogi hatályánál és erejénél fogva kell alkalmazni. Az alperes a keresetlevélhez C. alatt másolatban csatolt 12.900/1921. 1 számú véghatározatával a felperes nyugdíját az 1921. évi április hó 1. napjától kezdve évi 9318 korona 40 fillérben állapította meg és a felperes részérc a nyugdíj kiegészítéséül még további, évi 1792 koronát utalványozott. A felek között nem volt vitás, hogy ez a megállapítás, a felperes szolgálati idejének és utoljára élvezett, nyugdíjba beszámítható szolgálati illetményeinek a figyelembevételével megfelelt a nyugdíjazás idejében érvényben volt rendelkezéseknek. A székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak nyugdíjszerű ellátásáról szóló szabályrendeletnek a felperes nyugdíjazása után keresztülvitt módosításai a felperes jogaira ki nem hatnak, mert a szolgálati szerződés, amelyet a székesfőváros tanácsa 1911. évi június hó 1-én hagyott jóvá, amely tehát végleges hatállyal ezen a napon köttetett meg, az akkor érvényben levő nyugdíjszabályzat hatályának a felperes szolgálati viszonyára való kiterjesztéséről rendelkezik és így a később alkotott új nyugdíjszabályzatok a felperes jogviszonyaira csak annyiban nyerhetnének alkalmazást, amennyiben a felperes magát azoknak alávetette; azt azonban az alperes nem is állította, hogy a felperes a nyugdíjazása után létesített újabb nyugdíjszabályzatok rendelkezéseinek az ő jogviszonyaira való alkalmazásához hozzájárult, A szolgálati szerződésnek ezt az értelmezését támogatja az a megfontolás is, hogy a szerződés tíz évre köttetett és ennek az időnek az elteltével a szolgálati viszonyt az alperes a felperesnek a szolgálatképességére való tekintet nélkül megszüntethette, s ekként a felperesnek a helyzete a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak helyzetétől lényegesen különbözött. Nem lehet tehát okszerűen feltenni, hogy a felperes ép a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak nyugdíjszerű ellátása tekintetében eleve alá akarta vetni magát a jövőben bármikor alkotandó újabb szabályrendeleteknek, amelyeknek még a legfőbb alapvető elveit sem ismerhette a szerződés megkötésekor. S ha ily módon meg is volt a lehetősége annak, hogy a felperes a nyugellátása szempontjából egy vagy más tekintetben idővel a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottaknál kedvezőbb helyzetbe kerülhessen, ezt a felperes szolgálati jogviszonyának időbelileg kevésbbé biztosított volta megfelelően ellensúlyozta. Egyébként, ha a szolgálati szerződés általában úgy értelmeztetnék is, hogy azzal a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak nyugdíjszerű ellátásáról a felperes nyugdíjazása után alkotandó szabályrendeletek hatálya is kiterjesztetett a felperes jogviszonyaira, akkor sem volnának azoknak í rendelkezései irányadók a felperes járandóságának az átértékelésére tekintettel az 1926: XVI. t.-c. 14. §-ára, mert a szerződés 1924. évi július hó 1. napja előtt köttetett és arról, hogy a járandóság összege a pénzromlásra való tekintettel hogyan állapíttassák meg, nem is rendelkezett. Nem nyerhetnek alkalmazást a felperes nyugdíjkövetelésére az 1924: IV. l.-c. 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a. melléklet II. feje-