Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

760 Szolgálati jogviszony. beadott és a felperessel közölt előkészítő iratában érvényesítette. A tudomásszerzés és közlés között eltelt 3 hónapi időköz oly jelentékeny, hogy abban az esetben, ha a felperes még az alperes szolgálatában állott volna, megfosztaná az alperest ennek az elbocsátási oknak érvényesíthetésétől. A késedelmes közlésnek azonban, az adott esetben ily jogfosztó hatása nincs. Az a jogszabály, hogy a szolgálati viszonyban az a fél, aki a szolgálati szerződés azonnali hatályú felbontására jogosító okot kiván a másik féllel szemben érvényesíteni, azt az arról való tudomásszerzés után nyomban köteles a másik féllel közölni; abban leli indokát, hogy a jóhiszeműséggel ellenkeznék a másik felet huzamosabb ideig kétségben tartani afelől, hogy a fennforgó és tudomásra jutott elbocsátási okot vele szemben érvényesíteni kivánja-e; másrészt pedig mert a hosszabb ideig nem érvényesített elbocsátási ok azzal szemben, akivel a szolgálati viszony továbbra is fenntartatik, megbocsátottnak tekintendő. Akkor azonban, amikor a szolgálati viszony már amúgy is megszakadt, és amidőn mind a két fél már kijelentette, hogy a szolgálati szerződést azonnali hatállyal fel kívánja bontani: már nem lehet szó sem a másik félnek huzamosabb időn át való kétségben tartásáról, sem pedig megbocsátásról; miért is az említett elbocsátási ok érvényesítése elkésettnek nem tekinthető. Az anyagi jognak megfelel tehát a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy mivel az alperes abban az esetben, ha felperes még szolgálatában állott volna, a felperest a most említett okból az 1884 : XVII.. t.-c. 94. §. g. pontja alapján jogosan bocsáthatta volna el szolgálatából, a felperes sem felmondási időre járó illetményeket, sem pedig végkielégítést nem követelhet. (1932. jun. 15. — P. II. 750/1932. V. ö. Gr. XXIII. 1070. sorsz. 1013. It. 94. §. g) pontja, — Árúház osztályvezetőjének azonnali hatályú elbocsátása az alája rendelt alkalmazottaktól apró kölcsönök felvétele miatt. K. A megállapított tényállás az, hogy felperes az 1930. évi május és június hónapokban, a helyettesétől, K. Jenötöl, 60 pengő körüli szívességi kölcsönt kért és vett fel, — jóllehet tudott arról, hogy nevezettnek nincsen saját pénze és hogy K. Jenő az úridivatosztályon működő és felperesnek alárendelt segédeket és tanoncokat kérte fel arra, hogy a havifizetésükből előleget vegyenek fel az alperes pénztárából a felperes részére. Az alperes az úridivat és kalaposztály élére állított felperestől méltán elvárhatta, hogy a vezetésére bízott árúosztály személyzetének munkásságát szakszerűen irányítja, ellenőrzi, fegyelmet gyakorol és saját személyében is olyan magatartást tanúsít, amely az üzlet érdekeinek megfelel és amely a reábízott feladatok teljesítésénél a tekintélytartásban nem akadályozza. Nem kétséges, hogy felperes, aki mint osztályvezető, a főnöki megbízatásának és a függőségi viszonynak felhasználásával az alájarendelt alkalmazottaktól szerzett apró kölcsönöket, — visszaélt a főnökének beléje helyezett bizalmával, mert a felügyelete alá helyezett alkalmazottaknak ilyen igénybevétele a nagyobb vállalatoknál nélkülözhetetlen hivatali fegyelem