Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Remuneráció. Szabadság. 1001., 1002. 747' te.se, V. Gyula ügyvezető igazgató ebben az évben 10.000 pengő remunerációt kapott, és míg a veszteséges 1930. évben ugyancsak V. Gyula ügyvezető igazgató remuneráció ját 52%-kai 4S00 pengőre csökkentette, addig a felperes remuneráció ját csak 50%-kal, 6000 pengőre mérsékelte és a többi nagyobb fizetésű alkalmazottaknak remunerációját is körülbelül hasonló mértékben szállította le. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn az önként fizetett 6000 pengőt meghaladó remunerációra nézve a keresetnek nem adott helyet. (1933. febr. 16. — P. II, 2706/1932.) V. ö.: Gr. XXII. 1154. sorsz., XXIII. 1063. és 1064. sorsz. 1002. Szabadságolás fogalma. Szabadság idejének beszámítása a szolgálati időbe. — A szabadságolás a közönséges szóhasználat szerint nem a szolgálati viszonynak a megszüntetését, hanem annak a fenntartása mellett, az alkalmazottnak a szolgálat teljesítése alól időlegesen való felmentését jelenti. K. Az alperes által a felperesekhez 1927. évi július hó 20. napján intézett és a 7. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz C-/. alatt csatolt írásbeli értesítésnek a tartalma szerint a felperesek az alperes üzemének a bérbeadása tartamára az alperessel szemben fennálló szolgálati viszonyukból folyó jogaiknak teljes fenntartása mellett szabadságoltattak. A szabadságolás a közönséges szóhasználat szerint nem a szolgálati viszonynak a megszüntetését, hanem annak a fenntartása mellett, az alkalmazottnak a szolgálat teljesítése alól időlegesen való felmentését jelenti. A, C-/. alatti levélben pedig nemcsak hogy nem foglaltatik olyan kijelentés, amely arra utalna, hogy az alperes ebben a levélben a „szabadságolás" kifejezést az említett közönséges szóhasználattól eltérő értelemben kívánta használni, hanem még külön is kifejezésre jut az, hogy a szabadságolás a felpereseket a szolgálati viszonyból folyóan az alperessel szemben megillető jogoknak a fenntartása mellett történt. Ha az alperes ennek a jognyilatkozatának olyan megszorító értelmezést kívánt adni, hogy a jogfenntartás csak a már megszerzett végkielégítési igényekre vonatkozik, ezt a C7- alattiban világosan kifejezésre kellett volna juttatnia. Ennek az értelmezésnek ellene is mond az a tény, hogy abban az időpontban F. D. és Z. J. kivételévél a többi felperes még nem állott az alperesnél 5 évig, vagy azt meghaladó időn át szolgálatban és így őket az 1910/ 1920. M. E. sz. rendelet 9. §-a értelmében végkielégítés meg sem illette, az alperes pedig a 0,-j. alatti levelet valamennyi felperesnek azonos szöveggé! küldte meg. A felpereseknek az alperessel szemben fennállott szolgálati viszonyát az a körülmény sem szüntette meg, hogy az alperes vállalatát bérbevevő E. D. és társa cég, amely a felpereseket a szolgálatába átvette, F. D. felperest a szolgálatából felmondás nélkül elbocsátotta, a többi felperesnek pedig a szolgálatot felmondta. A nevezett cég és a felperesek között a szolgálati viszony létesítését a felperesekre nézve az alperes részéről történt szabadságolásuk tette lehetővé, az őket alkalmazó cégre nézve pedig ennek az