Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

732 Tisztességtelen verseny. tat azon, hogy az alperes is az árú forgalombahozójának minősül. Ehhez képest az alperesnek ez ellen a megállapítás ellen irányuló támadása alaptalan. A 7/a. jelű okirat szerint a felperes ostyababa mintája 1930. június 26-án, az alperes ostyababa mintája a 8/1. jelű okirat szerint 1931. február lG-én lett a budapesti kereskedelmi és iparkamara árúminta lajstromozó hivatalánál a lajstromba bejegyezve. A kir. Kúria összehasonlítva a két ostyababa árút, arra az eredményre jutott, hogy minden különös szakismeret nélkül is felismerhető, hogy a két gyártmány úgy az alak, mint a kivitel tekintetében annyira különbözik egymástól, hogy azok a nagyközönség átlagos figyelme mellett sem téveszthetők össze. A kir. Kúria közvetlen észleletének ezzel az eredményével szemben nem jöhetnek figyelembe a felperes által NB/1., NB/2., F/B. és C. jel alatt csatolt levelek kiállítói részéről nyilvánított ellenkező értelmű vélemények. Az összbenyomás mindkét gyártmánynál más. A felperes gyártmánya tetszetős, kifogástalan kiállítású árú, az alperes árúja minden csint nélkülöző egészen kezdetleges kivitelű gyártmány. (. . . Mint a fejben II. a. és I. a. . . .) Ámde arról szó sem lehet, hogy az ostyababa habbal töltése, a baba fejének és cipőinek csokoládé leöntéssel díszítése az árú oly jellegzetes külsőben kiállításának minősülne, amelyről a forgalomban a felperes vállalatát szokták felismerni. A fellebbezési tárgyaláson a felperes kifejezetten el is ejtette addig elfoglalt azt az álláspontját, hogy az alperes panasz tárgyává tett cselekménye a versenytörvény 9. §-ába ütköznék. Minthogy pedig a kifejtettekhez képest az az eset sem forog fenn, hogy az alperes gyártmánya a felperes által előbb forgalomba hozott ostyababa árúnak olyan utánzása volna, amely a vásárlókban azt a tévhitet kelthetné, hogy az alperes által előállított ostyababa árú is a felperes gyártmánya, az alperes eljárása az üzleti tisztességbe vagy a jó erkölcsbe — vagyis a Tvt. 1. §-ában meghatározott általános szabályba — ütköző versenycselekménynek sem minősül. Ennélfogva, ha a fellebbezési bíróság által T. József tanú vallomása alapján valónak elfogadott és a megtámadott ítéletben kiemelt alperesi nyilatkozatok alkalmasak volnának is annak megállapítására, hogy az alperes célja a vásárlóknak a fennebb megjelölt irányban való megtévesztésére irányult, akkor is az alkalmazott eszköznek a közönség megtévesztésére alkalmatlan volta folytán az alperes eljárása tilos versenycselekmény tényálladékát meg nem valósította. (1933. jún. 22. — P. IV. 1841/1932.) 985- Tvt. 13. §. — Hírnévrontás. — I. Az üzleti tisztesség követelményei szerint általában nem szabad a versenytárs személyé vel, üzletével, vagy foglalkozásával kapcsolatban olyan állításokat tenni, amelyek — ha nem is érintik a személy erkölcsi értékét, becsületét — de üzleti pozícióját aláássák. Nem szabad olyan tényeket állítani vagy híresztelni, amelyek a versenytárs üzleti