Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Meghatalmazás. Gazdagodás. Átértékelés. 949—950. séget ma is fenntartja. A váltókötelezettség alapja ugyanis a váltóra jogérvényesen vezetett aláírás, ennek hiánya pedig a feleség magatartásában, illetve nyilatkozatában esetleg nyilvánuló jóváhagyással nem pótolható. (K. 1932. dec. 14. — P. VII. 3440/ 1932.) 950. Vt. 90. §., 1928: XII. t.-c. 4. §. — Gazdagodásí kereset. Átértékelési igény. — A kibocsátó által kifizetett összeg megtérítésének követelése az elfogadótól kizárólag azon az alapon, hogy a kibocsátó az elfogadó helyett kénytelen volt fizetni. — Az ily igény alapján oly alapul szolgáló jogviszony megállapítása, amelynek folytán átértékelésnek helye lehet. K. A felperes arra alapította a keresetét, hogy néhai édes apja az alperesért mint kibocsátó és forgató váltói kötelezettséget vállalt s mert az alperes a váltók lejárata alkalmával nem fizetett s a váltó birtokos Sz. iparbank a váltókat óvatoltatta, az alperes helyett a váltók összegét néhai édes apja volt kénytelen kifizetni s ez által az alperes a váltók összegével jogalap nélkül gazdagodott. Az kétségtelen, hogy a felperes atyja, néhai K. Arnold, aki a váltókon mint kibocsátó, illetve mint forgató szerepelt, a váltó beváltásával, mint váltó birtokos az elfogadóként szereplő alperessel szemben váltói jogokat szerzett s a váltók alapján az elévülési határidőn belül visszkereseti igényt érvényesíthetett. Azonban a váltótörvényen alapuló ezektől a jogoktól eltekintve a felperes édes apja a kifizetett összegek megtérítését követelhette egyedül és kizárólag azon az alapon is, hogy a tartozás tulajdonképpen az alperest terhelte, de mert helyette fizetni volt kénytelen, az alperes a kifizetett összegeket köteles neki megtéríteni. A felperes édes apja és az alperes között, — feltéve természetesen azt, hogy a kereseti tényállítások valók, — állott fenn tehát olyan jogviszony, amelynek alapján az alperes akkor is tartozott volna a felperes édes apjának, ha váltók egyáltalában nem lettek volna. Nem helytálló tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy még a kereseti tényelőadások valósága esetén sem volt a felek között olyan jogviszony, amelynek alapján váltók hiányában, a felperes édes apja az alperestől megtérítést követelhetett volna. S minthogy a felperes az átértékelés iránti kereseti igényével nem a birtokában lévő váltók alapján lépett fel, hanem keresetét az alperes helyett teljesített fizetés tényére s az alperes ebből folyó jogalap nélküli gazdagodására alapította, a kereseti követelés nem tekinthető váltón alapuló olyan pénztartozásnak, amelynek átértékelését az 1928. évi XII. t.-c. 4. §-ának 3. pontja kizárná. A fellebbezési bíróság részéről felhozott okokból tehát a felperes az átértékelés iránti kereseti igényével nem utasítható el. (1933. febr 15. P. VII. 5395/1931.)
