Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Kereskedelmi jog. nappal megelőzően: 1931. június 15-én esedékessé vált, második évi díj, első negyedévi részletét a kötvényfeltételek 4. §-ának második bekezdésében engedélyezett harmincnapi halasztási idő leteltéig lett volna jogosult lefizetni; és ezzel szemben a kir. Kúria, a fentebb kifejtettek alapján azt állapítja meg, hogy a biztosított az említett biztosítási kötvény értelmében 1931. június 15-én esedékessé vált folytatólagos díjrészletet ezen az esedékességi napon kellett volna megfizesse, és hogy ennek megfizetésére őt a biztosító alperes — arra való tekintettel, hogy miként ez nem vitás, a biztosított magát ennek megfizetésére külön írásban nem kötelezte, — sem felhívni, sem erre utólagos teljesítési határidőt engedélyezni nem tartozott. Minthogy nem vitás, hogy a biztosított ezt a szóban levő külön írásban nem kötelezett díjrészletet annak esedékességekor meg nem fizette, és a biztosított alperesnek ennek bírói úton való érvényesítésére a törvény értelmében joga nem volt, — ebből következően a perbeli biztosítási szerződés, amint ezt a kir. Kúria a jelenlegivel azonos természetű perekben hozott számos ítéletben egyöntetűen megállapította, — azzal az időponttal, amelytől kezdve a biztosító a külön írásban nem kötelezett esedékes folytatólagos biztosítási díjrészletet nem fizette meg, a díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezményeképpen megszűnt; tehát a biztosítottnak ez után nyolcadnapra bekövetkezett elhalálozása idején már hatályban nem volt. Ezek szerint alaposan panaszolja az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a fellebbezési bíróság marasztaló ítélete az anyagi jogot sérti; ezért felülvizsgálati kérelmének helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperesek kereseti követelésükkel el voltak utasítandók, és mint pervesztesek a Pp. 425., 508. és 543. §-ai alapján az alperes részére a mindháromfokú eljárás költségének megfizetésére is kötelezendők voltak. (1933. ápr. 20. — P. VII. 4799/1932.) Újabb kinövése a Kúria téves gyakorlatának. — Nem férhet kétség ahhoz, hogy a biztosítók az 1927: X. t.-c. életbelépésekor úgy fogták fel a helyzetüket, hogy a fizetést elmulasztó feleket a díjfizetésre fel kell szólítaniok. Az általános biztosítási feltételeknek a 30 napos halasztást adó rendelkezését ehhez képest azért pótolták az 1927: X. t.-c.-re utalással, mert úgy látták, hogy a törvény a feleikre előnyösebb megoldást tartalmaz, nevezetesen, hogy a törvény értelmében az utólagos határidő nem önmagától kezd folyni, hanem csak a szerződés megszűnésének lehetőségére figyelmeztető levél kézbesítésétől. — A szerződés értelmezés elveivel merőben ellenkezik, amikor a Kúria a később kialakult gyakorlata szerint értelmezi az általános biztosítási feltételek e módosítását, még pedig a felek nyilvánvaló akaratával ellentétben olykép, hogy a biztosítóval szerződő fél helyzetét ezzel 1927: X t.-c. előtti állapotnál kedvezőtlenebbé teszi. 944. 1927: X. t.-c, 9. §. — Az évi díj több havi részletének teljesítése utáni fizetési késedelem. — I. Az általános biztosítási feltételeknek a kötvényre rávezetett az a rendelkezése, hogy a társaság a későbbi időszakok díjait a biztosítottnak erre vonatkozó külön-külön írásbeli kötelezése hiányában abban az eset-